|
Post by Morna Morrison on Nov 22, 2006 20:39:29 GMT 1
Rajongó kis monológját ismerősen görnyedő alak közeledte szakítja félbe. A felismerés azonban elsőre egyoldalúnak tűnik, a férfi minden további nélkül tovább sétálna, de Morna megszólítja. - Kristóf... -búgja egész lágyan, mire a férfi abbahagyja a járda tüzetes tanulmányozását és a nőre emeli kútmély szemeit. Arcán lassan megjelennek a felismerés apró, bár egyre határozottabb jelei. - Remélem látjuk egymást a következő koncertünkön is... Jövő szombaton lesz a Fonóban. - folytatja csevegő hangon, mikor egyértelművé vált, hogy megtörtént a beazonosítás. A kedves vonalú száj kifürkészhetetlen mosolyra húzódik és a férfi készségesen bólint. - Természetes, hogy ott leszünk. Morna is hasonlóan elbűvölő mosolyt villant meg, majd sietősen elköszön kedvenc "rajongóinak" egyikétől és a vértestvérek után siet. A Tó partján dévalykodó középiskolás gyülekezet halk nevetést csal ki belőle, mint mindig, bár felemelő vidámságába a "mivé-fajul-a-mai-ifjúság" keserű fuvallata is belevegyül. De Morna már csak olyan, hogy nem hagyja magát stresszelni ilyesmin, inkább az ezüsthajú kényes óvatosságát mosolyogja meg.
|
|
|
Post by Madeleine Mayfair on Dec 9, 2006 20:30:16 GMT 1
Madeleine is Andrást nézi, nem tudja, mit mondjon. Szép tiszta este van, örül, hogy végre kiszabadult a büdösből. Nem hagyja nyugodni az előző - mint kiderült Kristóf nevű - halandó, ezért csak úgy mellesleg, csevegő hangon megkérdezi Mornát: - Koncert? Mikor? Kinek a koncertje? - Nem Mornára kíváncsi, a halhatatlanok társasága sosem kötötte le igazán, hanem az idegent akarja újra látni... Amíg várja Morna válaszát, szemei a vizet nagy ívben elkerülő Andrást fürkészik. Lehet földi teremtménynek ilyen gyönyörű haja? Elképzelhetetlennek tartotta eddig, hogy bárkinek is ilyen haja legyen, most szinte megbabonázva nézi a férfit, ahogy az kecsesen kihúzza magát, és furcsán kifejezéstelen arccal bámulja a vizet. Ahogy nézi a halhatatlanokat, az ő fülét is megcsapja az erre randalírozó részeg diákcsapatok hangja. Egy "Bezzeg az én időmben..." kezdetű mondat fogalmazódik meg benne, de elfojtja a maradi énjét, és eszébe jut, hogy kezd éhes lenni, és a mozaikot lassan összerakva magában ígéretes vadászati lehetőségnek találja a felelőtlen diákokat.
|
|
|
Post by Paolo Twilight on Dec 17, 2006 12:09:55 GMT 1
A vékony csontú, sápadt bőrű szőke lányt ölelő férfi felnéz partnernője nyakának csókolgatásából, ajkai közül egy halk, elégedett sóhaj kél és egy sötét, sűrű cseppen csillanhat meg a Hold sápadt fénye. A sötét szemek végigpásztázzák a tó koszos vizét, a lágyan ringatózó fűzfákat. Egy csoportra lesz figyelmes, három alakra, a halandók szürkeségéből fényesen kivilágló éteri lényekre. A halandó kedves egy pillanat alatt felejtve van, Paolo révetegen bámul maga elé. Az ezüst hajon megcsúszó holdsugár, a sötét hajú nő gyűröttsége mögött megbúvó féktelenség, és a vörös szépség tökéletességet súroló megjelenése már szinte sok az ifjú toreador lelkének. Megbabonázva figyeli őket, mozdulni képtelen, egészen addig, amíg a szöszke lány kb öt perc sikertelen böködés után bele nem mélyeszti a műkörmeit. Attól felriad, lerázza magáról a halandó koloncot és a kis társaság felé indul, és mire odaér újra a tökéletes, csábító világfi, akinek lennie kell.
|
|
|
Post by Zólyomi András on Dec 17, 2006 12:33:48 GMT 1
Talán zavaró lehet, hogy tartja a távolságot a víztől... de őt még jobban zavarná az, ha a közelében lenne. Sajnos az az egyik olyan dolog, amire allergiás... nem szereti a saját hűlt helyét nézni. Már ha ki tud hülni utána, ha már egyébként is olyan hideg, mint egy séltó halott - bár végső soron az is... és a legfurcsább az benne, hogy ez egyáltalán nem zavarja. A két hölgy jól elbeszélget mellette... neki pedig legalább van egy kis társasága addig, amíg megkapja a telefonhívást, amire vár. És még arra is mennek, amerre kell... bár nem épp úriemberhez méltó az a gyors eltűnés, amit sajnos idővel muszáj lesz megcsinálnia... de nem tehet mást, és pláne nem vonhat be ebbe másokat. Nem élt még sokat, halott pedig még annál kevesebb ideig volt - de ha ezt a köztes állapotot is fenn akarja tartani, vigyáznia kell. Játszhatja a bizalmat, hiszen azt is teszi... de megadni egy darabig nem fogja, csak annak a pár vértestvérnek, akiknek már eddig is megadta. Ilyen és hasonló gondolatok között érkezik meg egy igen furcsa fickó... akire csak rá kell nézni, és már jelez róla valamit... talán elfajzott lenne? Vagy Káinita egyáltalán? Nem tűnik úgy, mint akinek rendben lenne a vérkeringése... és a fenevad sem mozgolódik, pedig már majdnem két éjszaka óta nem evett. Apropó táplálék... nem ártana lassan firss vitae-hez jutni. - Szép estét... Üdvözli jól hallhatóan, elsőként a vele szembejövőt... akár lehet egy egyszerű idegennek való köszönsés is, aki csak elmegy mellettük.. de ha a figurának van valami egyéb célja, netán csatlakozni akar, a lehetőséget megadta...
|
|
|
Post by Morna Morrison on Dec 17, 2006 19:45:34 GMT 1
-A koncert? Ja, hogy az a koncert... -hisztérikus malkávnevetés hagyja el szépívű ajkait- A mi koncertünk, szombaton, a Fonó Budai Zeneház-ban, mint már mondtam... -éppen folytatná Madlein felvilágosítását, de szószerint közbejön a friss hús, azaz Paolo. Érdeklődve végigméri a férfit és valami furcsa bizsergés a hasa tájékán ellenállhatatlanul nevetésre ösztönzi. Nem tudja, honnan jön a kényszer, de ellenállhatatlan erővel tör ki belőle a kuncogás, alig tud állva maradni, Madlein vállába kell kapaszkodnia, hogy el ne essen... De egy Malkávnál inkább az lenne meglepő, ha normálisan viselkedne...
|
|
|
Post by Madeleine Mayfair on Dec 17, 2006 20:05:03 GMT 1
Jól megjegyzi az újonnan szerzett információkat, és visszafolyt egy elégedett mosolyt. Inkább arra koncentrál, hogy a vállára dőlve röhögő Morna súlya alatt is ugyanolyan egyenesen tudjon állni, és lehetőség szerint védekezhessen, ha az újonnan feltűnt vámpír támadni akarna, bár ennek nem látta semmi jelét. Nem törődik Morna vihogásával, szeme sarkából Andrást figyeli, miközben az idegenre néz. Követve az ezüsthajú bishounen példáját, Madeleine is köszön az idegennek, ha már az nem tette meg hamarabb: - Szép estét... - Nem mulasztja el véigmérni a fiatal jövevényt, és kicsit felderülve könyveli el, hogy egyre több helyes suhanc lézeng a városban. Először András, aztán most meg ez az idegen... Tekintetét az idegen szemébe fúrja, érdeklődve néz, miközben a választ várja.
|
|
|
Post by Paolo Twilight on Dec 17, 2006 20:49:18 GMT 1
-Gyönyörű este, különösen ilyen társaságban. -mondja hamiskás mosollyal Madlein idomait fürkészve. Esze ágában sincs fenntartani a tökéletes úriember álarcát. Sose volt az. Azt mondják, az ember harminc fölött már nem változik, akkor a halál miért teremtene ürüögyet a változásra? Ő ( szerénytelen véleménye szerint) egy tökéletes állapotban konzervált műalkotás. Morna röhögőgörcse nem zavarja különösebben, sőt, a nevetéstől hullámzó keblek még tetszenek is a mocskos disznajának. Fürkésző szemei ideoda cikáznak a három alak között, igyekszik minden apró részlettel betelni. Legszívesebben azon nyomban előkapná a fényképezőgépét, de úgy érzi, mégis többre megy, ha nem támadja le a sötét szentek gyülekezetét -azonnal.
|
|
|
Post by Zólyomi András on Dec 17, 2006 21:00:22 GMT 1
Még jó, hogy gőze sincs a fényképezőgéptől... már csak jellegéből fakadóan is gyűlöli azt a szerkezetet, tekintve, hogy nagyon hülye helyzetbe tudja hozni néha. De szerencsére még csak sejtése sincs ilyenekről, így elég csak a tóparot kerülni. Viszont a fickó szavai és viselkedése picit tovább erősítik a gyanuját, de legalább jól látszik, hogy az illető nem szeretne semmi problémát. Sajnos nem ismeri az itt uralkodó helyzetet, és a helyi vámpírtársadalmat, és ez kissé elbizonytalanítja... nem tudja pontosan, mire számíthat, és ez nem kis óvatlanság a részéről. Mindenesetre nemsoká fel kell innen szívódnia, ha nem akar egy egész kis szedett-vedett díszkíséretet a kis kora esti teendők mellé: és ez alatt most nem a lassan esedékes étkezést tekinti. Majd legfeljebb út közben beugrik egy gyorsétterembe(ejtsd: valami kis közeli szórakozóhely, ínyenc csemege híján). Lassan a röhögőgörcs is elhalkul ott oldalt, amit csak egy alig lesújtó, alig lapos pillantásra méltat valahol a szőke hajzuhatag mögött, majd visszanéz az imént érkezett fickóra. - Valóban kellemes este... milyen kár, hogy a remek társaságot még nem ismerem teljes egészében. Vehető rejtett, akár kevésbé rejtett utalásnak... ha viszont nem elég, akkor rásegít - Zólyomi András volnék. Mintha bárkit is érdekelne... mindenesetre az udvariasság megkívánja. Csak lenne már egy picit csend ott oldalról is...
|
|
|
Post by Morna Morrison on Dec 21, 2006 20:27:54 GMT 1
- Ő Madlein nagyságos asszony, én pedig Morna vagyok -folytatja a bemutatkozást/bemutatást egy csuklással indítva. Nevetőgörcse szinte már félelmetesen hirtelen múlt el.- Most, hogy ilyen jól összeismerkedtünk, bár a fiatalember még nem mutatkozott be, de ez részletkérdés, tekintve, hogy az ő vállán is ott ül Morrigan hollója, ami azzal jár, hogy záros határidőn belül elhalálozik, a neve nem is számít sorsdöntő pontnak. Menjünk inni! -hadarja megállíthatatlanul és egy közeli kocsma ajtajára bök egy széles ívű karlendítéssel, aminek hatására ismét meg kell kapaszkodnia Madlein egyik kiálló testrészében. Tudja, hogy az alkohol semmi hatást nem gyakorol már rá, de ír származású az isten verje meg, naná, hogy halála után sem tud nemet mondani a kocsmázásnak...
|
|
|
Post by Paolo Twilight on Dec 27, 2006 19:25:35 GMT 1
Kicsit sok információ így egyszerre, de nem hagyja, hogy lehengerl? magabiztosága csorbát szenvedjen. A neveket megjegyezte magának, a hollós üggyel azonban nem nagyon tud mit kezdeni. Morrigan neve neki ugyan semmit nem mond, a halálhírét azonban rosszul viseli. Egyrészt úgy gondolta, hogy ? már túl van az ilyesmin, másrészt épp most kezdett el igazán élni! Megdöbbenését egy gáláns mosollyal palástolja, megragadja Morna kezét, amikor az kicsapódik a kocsma irányába és egy lágy csókot lehel rá. - Azt is elmeséli kedvesem, hogy hogyan és miért fogok elhalálozni? -aztán a többiek megnyugtatására bemutatkozik- Paolo Twilight vagyok. Meghívhatom a társaságot egy italra... Végs? halálom el?tt még szeretnék valami kellemeset is tenni -kacsint és vet egy olyan pillantást Madleinre, amit?l bármelyik jóérzés? apáca menten elájulna. //remélem a karilapján mindenki felvette az eszik-iszik nev? egypontos el?nyt //
|
|
|
Post by Madeleine Mayfair on Jan 9, 2007 19:26:01 GMT 1
Felhúzott szemöldökkel néz Mornára. Döbbenettel vegyes megvetéssel hallgatja a badarságait valami hollóról, és arról, hogy megy kocsmázni.... Aztán egy pillanatra elkapja Paolo tüzes pillantását. Próbál úgy tenni, mintha nem vette volna észre, mégis szája szegletében egy nagyon gonosz kis félmosoly bújkál... ~Nolám... egy felhívás keringőre...~ - Rajtam ne múljék az ismerkedés... - reagál egyedüliként András halk megjegyzésére - Ha már ezek itt - finoman Morna és Paolo felé bök a fejével - kocsmázni akarnak, nosza rajta... ott vazartalanul tudunk cseverészni - az utolsó szót enyhe gúnnyal ejtette ki. Na vajon miért? Egy elegáns mozdulattal lerázza magáról Morna kezét, és egyet lép előre. Belül vívódik egy kicsit, hogy az ezüsthajú szépséget vagy a rámenős szépfiút érintse meg. Végül Paolo arcán futnak végig vékony és hideg ujjai, lágyan végigsimít a nyakán, közben a szemével fogva tartja, majd hirtelen megmarkolja a férfi ingjét, magához rántja. Egy milliméterre álltak meg tűhegyes fogai a vámpír bársonyos nyakától, úgy suttogta: - Mondd inkább, ha szeretnél valamit, drágám... Az sokkal izgatóbb. Azzal amilyen hirtelen magához rántotta, olyan hirtelen taszítja el magától. Kifejezéstelen arccal, talán provokálóan néz Andrásra, majd várakozóan zsebre teszi a kezét. - Na, akkor megyünk, vagy nem? - Kérdezi úgy, mintha eddig nem ő csinálta volna a műsort. /jee, büszke vagyok a drágámra ;D meg magamra is /
|
|
|
Post by Zólyomi András on Jan 9, 2007 20:13:46 GMT 1
Morna szavaira egyre biztosabb lesz a sejtésében... igen... ennek a leányzónak valószinűleg egy fél diliházat bezártak a kócos kis fejecskéjébe. Vállat vonna, ha értelme lenne, de mivel ő most szépen kicsusszant a körből, csak csendesen szemlél. Már épp megszólalna, miközben Madeleine közelebb csusszan, és roppant érdekes mozdulatokat tesz a fickó mellett... csak Andrásnak tűnik úgy, mintha itt lenne egy pár méterre a kereszteződésben a magánvállalkozása, vagy csak szeretné kicsit kihasználni a "képességeit"? Mindegy. Mindenesetre lehajtja szőke fejét, és egy pillanatra kezébe temeti az arcát... nem tudja, hány éves lehet a hölgy, de ilyen óvatlanságot ő a maga 2-3 évével sem követne el... vagy csak nem olyan paranoiás - mindenesetre ő nem dugná ki a fogait ilyen nyíltan, mert a végén még letöri a vadász bácsi. Bár a sok Leo itt nem valószinű, hogy a Feneketlen tó mellett is leselkedik mindenhol, de ez nem is az ő gondja... ha ezt vele csinálta volna meg, az kellemetlenül érte volna a hölgyet... de ezek után fel lesz készülve az ilyenekre, és elfeledkezik a gyors kardrántás refelxeiről a hölgy jelenlétében. Mikor újra felnéz fejcsóválást abbahagyván, kérdést szegeznek hozzá. - Inni? Magasba emeli a szemöldökeit... fél, kissé jobban kinyitott szemével, féloldalasan néz Madeleinre - Ott? Bent? Nem fognak elrohanni? Azok megtudják, mit akarok inni, visítva menekül mindenki... de végülis szivesen beülök veletek... Mélyet sóhajt - természetesen tettetett, hiszen ő már jópár éve leszokott a légzésről, mint folyamatról... - Úgyhogy... felőlem mehetünk. Biccent Paolo felé - Én inkább maradok csak kísérőnek... mondhatni... antialkoholista vagyok.
|
|