Post by Bryan Fury on Apr 28, 2006 20:56:17 GMT 1
Név: Bryan Fury
Nem: Férfi
Kor: 100
Látszólagos kor: 28
Klán: Brujah
Meggyőződés: A Kamarillát szereti, de szimpatizál a függetlenekkel is.
Ösvény: Emberség
Diszciplínák: Gyorsaság, Őserő, Jelenlét
Felszerelés: Egy shotgun és két Boxer
Kinézet: 190 cm, 90 kg, ebből 20 kg színtiszta izom, kopasz, barna szem, Baseball sapka, vérpiros izomatléta, fekete bőrdzseki, fekete farmernadrág, bakancs.
Jellem: Szereti a testépítést, úgy is viselkedik. Ennek ellenére szinte bármilyen munkát elvégez, majdhogynem munkamániás. Saját és atyja céljai érdeklik.
Előtörténet: 1900-ban láttam meg a napvilágot, egy szegény család egyetlen gyermekeként. Mozgalmas gyermekkorom volt, szegénységünk miatt jártuk a városokat a szüleimmel, hogy apám végre valami jó állást találjon. Ez azonban sajnos kudarcba fulladt, mivel az "újárásaink" egyik alkalmával utcai lövöldözés áldozata lett, én és az anyám is csak nagy nehezen tudtunk elmenekülni. Már ez is hatalmas trauma volt számomra. Azonban amikor édesanyámat is elvesztettem, egy addig teljesen ismeretlen szívbetegség miatt, teljesen padlóra kerültem, és az utcára kerültem. Itt hamar beilleszkedtem, belekerültem egy bandába. Jó tapasztalatokat szereztem velük, megtanultam verekedni és megismerkedtem a különböző fegyverekkel. A Szereket azonban sosem próbáltam ki, nem vágytam rá. Így akadály nélkül soroztak be katonának, az I. Világháború végére, ahol igen jól szerepeltem. Ott harcoltam az utolsó háborúban is, a győztes csapatok legjobban teljesített katonája voltam. Így a ranglistán is nagyot léptem. Így kerültem össze azzal az "emberrel", aki később vámpírrá tett, az akkori felettesemmel. Jóbarátok lettünk. Az egyik éjszaka azonban, amikor már mindenki aludt, az egyik szórakozóhelyből hazafelé menet, valaki rátámadt. A harc elején én még csak háttérből figyeltem az eseményeket, mert minden olyan gyorsan történt. Azonban később csatlakoztam én is az ütlegelő közé, mert láttam, hogy mindketten lelassultak, mert több seb volt már ekkor rajtuk. Minden olyan természetfelettinek látszott. Majd a csata legvégén a felettesemmel győzedelmeskedtünk. Fogalmam sem volt, hogy mi ez az egész, ilyet még nem tapasztaltam. Én rögtön rákérdeztem, és válaszul a barátom, előre megfontolt szándékkal, magához ölelt.