Post by Viola Winter on Apr 7, 2009 19:49:52 GMT 1
Név: Viola Winter
Nem: Nõ
Kor: 123
Látszólagos kor: 18
Klán: Toreador
Meggyõzõdés: Kamarilla híve
Ösvény:A Tisztesség Összhangjának ösvénye
Diszciplínák:
Felszerelés: Két rövid kard ( Kobra kard )és két kés
Kinézet: Magas , mozgása kecses . Haja szõke , hullámos a derekáig ér . Szeme szürkéskék , bõre hófehér ezért is annyra fel tünõ . Megjelenése tekintéjt parancsoló . Fehér fûzõt visel , fekete bõr nadrággal és álltalában egy fekete hosszú köpenyt . Stílusa inkább a mai Gothic stílushoz hasónlítható .
Jellem: Kedves és barátságos, de visszahúzódó és hallgatag típus . Nehezen lehet kihozni a sodrából , de ha feldühödik igen veszéjes tudlenni . Érzékeny és könnyen megsértõdik , vannak dolgok amivel különösen meglehet bántani . Ha valakit megkedvel nem hadja hogy bántódása essék , ragaszkodása barátaihoz néha már idegesítõ .
Imádja a zenét különösen az operát . Rajong a hangszerekért , maga is hegedül .
Elõtörténet:
Elfutottam, elmenekültem, minél messzebb akartam kerülni attól a háztól , minél messzebb …. hogy elfejtsek mindent !
Ám a tudat hogy minden az én hibám , nem hagyott nyugodni s az ébrenlét is rémálommá vált , mert egyre csak arra az emberre tudtam gondolni ...
Az az átkozott memóriám , mely, mint a feketelyuk úgy szívta s tartotta meg emlékeim , nem kímélt sem a rossztól sem a fájdalomtól , emlékeztem mindenre ! Az arcra …. a rémületre ... fülemben csengett saját sikolyom éles hangja ... még éreztem leheletét a nyakamon .
Tudtam és most is tudom hogy soha nem felejtem el Õt .
Szerettem és szívem mélyén most is szeretem ....
Az egyetlen reményem az volt hogy távoztam arról a helyrõl , melyet a legfájdalmasabb volt látnom ...
Gyûlölettel gondoltam vissza arra az éjszakára, gyülölettel és vágyakozással , mert soha nem láthatom többé ...
Szeretett ... Õ volt az egyetlen aki valaha is szerettet ... de most már vége , vége ...
Gyerek koromban sokszor elszöktem otthonról hogy meg lessem az éjjeli álatokat , a róka kölyköket.
Mosttantól egyedül az éjszaka teheti lehetõvé hogy bármikor is ki tegyem a lábam a szabadba mert , a sötétnek köszönhetõen nem láthat senki , csak egy árny vagyok a sötétben .
Nem: Nõ
Kor: 123
Látszólagos kor: 18
Klán: Toreador
Meggyõzõdés: Kamarilla híve
Ösvény:A Tisztesség Összhangjának ösvénye
Diszciplínák:
Felszerelés: Két rövid kard ( Kobra kard )és két kés
Kinézet: Magas , mozgása kecses . Haja szõke , hullámos a derekáig ér . Szeme szürkéskék , bõre hófehér ezért is annyra fel tünõ . Megjelenése tekintéjt parancsoló . Fehér fûzõt visel , fekete bõr nadrággal és álltalában egy fekete hosszú köpenyt . Stílusa inkább a mai Gothic stílushoz hasónlítható .
Jellem: Kedves és barátságos, de visszahúzódó és hallgatag típus . Nehezen lehet kihozni a sodrából , de ha feldühödik igen veszéjes tudlenni . Érzékeny és könnyen megsértõdik , vannak dolgok amivel különösen meglehet bántani . Ha valakit megkedvel nem hadja hogy bántódása essék , ragaszkodása barátaihoz néha már idegesítõ .
Imádja a zenét különösen az operát . Rajong a hangszerekért , maga is hegedül .
Elõtörténet:
Elfutottam, elmenekültem, minél messzebb akartam kerülni attól a háztól , minél messzebb …. hogy elfejtsek mindent !
Ám a tudat hogy minden az én hibám , nem hagyott nyugodni s az ébrenlét is rémálommá vált , mert egyre csak arra az emberre tudtam gondolni ...
Az az átkozott memóriám , mely, mint a feketelyuk úgy szívta s tartotta meg emlékeim , nem kímélt sem a rossztól sem a fájdalomtól , emlékeztem mindenre ! Az arcra …. a rémületre ... fülemben csengett saját sikolyom éles hangja ... még éreztem leheletét a nyakamon .
Tudtam és most is tudom hogy soha nem felejtem el Õt .
Szerettem és szívem mélyén most is szeretem ....
Az egyetlen reményem az volt hogy távoztam arról a helyrõl , melyet a legfájdalmasabb volt látnom ...
Gyûlölettel gondoltam vissza arra az éjszakára, gyülölettel és vágyakozással , mert soha nem láthatom többé ...
Szeretett ... Õ volt az egyetlen aki valaha is szerettet ... de most már vége , vége ...
Gyerek koromban sokszor elszöktem otthonról hogy meg lessem az éjjeli álatokat , a róka kölyköket.
Mosttantól egyedül az éjszaka teheti lehetõvé hogy bármikor is ki tegyem a lábam a szabadba mert , a sötétnek köszönhetõen nem láthat senki , csak egy árny vagyok a sötétben .