Post by Dessefy Bertram on Mar 10, 2006 13:55:58 GMT 1
Káin és a generációk
Az elátkozottak a koruk és a generációs fokozatuk (vagyis: hány nemzedék választja el õket az õsvámpírtól, Káintól) alapján különbözõ csoportokba sorolják magukat. A fiatal vámpírok csak azután kaphatnak státuszt a vámpírközösségekben, hogy megmutatták mire képesek, hogy bebizonyították az idõsebbeknek, méltóak erre. A vértestvérek társadalma gyakran éppen olyan tespedt és stagnáns, mint maguk a halhatatlan elátkozottak. Ebben a posványban csak az idõsebbek ténykedése jelent némi változást - az idõsebbeké, akik folyamatosan keresik azokat a csatlósokat és szövetségeseket, akik a dzsihadban segíthetnek nekik legyõzni az ellenfeleiket.
A legmagasabb rangja az õsatyáknak, a harmadik generáció vámpírjainak van. A legtöbb vámpír úgy véli, õk csupán a legendákban léteznek - tény, hogy a modern világban még egyetlen olyan vértestvér sem bukkant elõ, aki igazolhatóan a harmadik generáció tagja lett volna. A társadalmi ranglétra legalsó fokán az ifjak, a klánon kívüli senkiháziak állnak, akiket egyetlen klán sem akar befogadni, akiknek a vére olyan gyenge, hogy képtelenség megállapítani, melyik vérvonalból származnak.
Õsatyák: Ezek az õsi vámpírok, ha léteznek egyáltalán, valószínûleg a leghatalmasabb lények az egész világon. A harmadik generáció tagjai, az õsatyák csupán két nemzedéknyi távolságban vannak az elsõ vámpírtól, Káintól. Amikor úgy döntenek, hogy felébrednek hosszú álmukból, min-denkire befolyást gyakorolnak, akivel kapcsolatba kerülnek. A ténykedésükrõl fennmaradt néhány töredékes feljegyzés tanúsága szerint gyakorlatilag isteni hatalommal bírnak. A vértestvérek egyik legendája szerint eredetileg tizenhárom õsatya létezett, de néhányuk az idõ során elpusztult. Örökké tartó háborújuk, a dzsihad, valamennyi vértestvérre hatást gyakorol. Az évszázadok során oly sok manipuláció és hazugságréteg rakódott egymásra, hogy képtelenség megállapítani, az osök milyen célt kívánnak elérni a végtelennek ígérkezõ harccal.
Matuzsálemek: Ha az õsatyák a vértestvérek istenei, az iszonyatos matuzsálemek félistenek, istenek megtestesülései. A vámpírok koruk elõrehaladtával, valahol a második évezredükben komoly változásokon mennek keresztül. A változások egyeseknél fizikai, másoknál pedig mentális vagy érzelmi jellegûek. Bármilyen legyen is a változás természete, az eredmény mindig az, hogy a vámpír még kevésbé hasonlít az emberre, mint korábban. A matuzsálemek, a fizikai világtól eltávolodott, immár a természetfölötti birodalmába tartozó vámpírok teste gyakran a föld alatt pihen, távol a fiatalabb vámpírok szomjas agyarától... s még így is óriási erõvel rendelkeznek. Mentális úton irányítják hallhatatlanul bonyolult terveik végrehajtását, csatlósaikkal mágikus vagy telepatikus módon kommunikálnak, és szinte mindig láthatatlanok, észrevétlenek.
A vértestvérek rettegnek a matuzsálemektõl, akik számtalan félelmetes tulajdonsággal és képességgel rendelkeznek. A pletykák szerint vannak olyan matuzsálemek, akiknek a bõre kõvé változott; vannak olyanok, akiknek a teste iszonyatosan eltorzult, és akadnak köztük olyan lények is, akiknek földöntúli szépségét szem nem képes elviselni. Egyes matuzsálemek kizárólag vámpírvért isznak, mások egész nemzetek sorsát irányítják hideg sírkamráikból.
Öregek: Az öregek olyan vértestvérek, akik már több évszázada léteznek, és általában a hatodik - nyolcadik generációhoz tartoznak. Sok évszázados tapasztalattal rendelkeznek, hatalomra szomjaznak. Õk a dzsihad fizikailag legaktívabb résztvevõi. Õket korántsem gátolják annyira a hosszú, mély álomban töltött pihenés periódusai, mint a matuzsálemeket és az õsatyákat, de sokkal nagyobb hatalommal rendelkeznek, és kevésbé manipulálhatóak, mint a fiatalabb vértestvérek. Az "öreg" kifejezés, mint jelzõ viszonylagos; az a vértestvér aki az új világban "öregnek" számít, Európában, vagy a Föld régibb szegleteiben még fiatalnak minosülhet. Az öregek a kezükben tartják a vértestvérek hatalmi rendszerét, az évtizedek, sõt: évszázadok óta begyakorolt módszerek alkalmazásával megakadályozzák, hogy a fiatalabb vámpírok befolyásos pozícióra tegyenek szert.
Arcillák: Viszonylag fiatal vámpírok (100-200 év halotti lét van mögöttük) akik vallják, hogy a vértestvérek társadalmának értékes és fontos tagjai. A nagyobb hatalmú vértestvérek szolgái. Ha elég okosak és szerencsések, õk a jövõ reménybeli öregei.
Az arcilla az ifjú és az öreg közötti rang, azt jelzi, hogy a vértestvér már (képletesen szólva) elhullatta a tejfogait, de kora és csekély tapasztalata miatt még nem lehet belõle a dzsihad valódi irányítója. Mivel a világ népessége az elmúlt két évszázadban robbanásszerûen megnõtt, a vámpírok legtöbbje arcilla vagy ifjú.
Ifjak: Abban különböznek az újszülöttektõl, hogy már százegynéhány éve léteznek. Még nem bizonyították be képességeiket az öregek elõtt. Tapasztalatlan vámpírok, de megvan az esélyük arra, hogy egy szép éjszakán végrehajthatnak valamit, amivel elõtérbe kerülnek. A lehetõség tehát adott a felemelkedésre, de valószínûbb, hogy gyalogokként kerülnek majd le a hatalmasabb vámpírok sakktábláiról.
Újszülöttek: "Gyermekeknek" is nevezik õket. (Annak ellenére, hogy Káin kivételével valamennyi vámpír valakinek a "gyermeke".) Újszülött vámpírok, akik még mindig megteremtõjük, atyjuk védoszárnyai alatt léteznek. Nem teljes jogú tagjai a vértestvérek társadalmának, gyakran úgy tekintenek rájuk, mint atyjuk tulajdonára. Amikor az atya úgy dönt, hogy a gyermeke felkészült az önálló létezésre, az újszülött ifjúvá, a herceg alattvalójává válik.