Post by damiensolen on Nov 15, 2006 15:14:06 GMT 1
Név: Damien Solen
Kor 20 év
Látszólagos kor: 200 év
Generáció: 10
Klán: Gangrell
Diszciplina: ezerarc, szívósság, bestia, öserõ.
Történet
Õszinte leszek. Nem nagyon emlékszem múltamra. Hét éve volt, hogy felébredtem város közepén. A szülõvárosom volt, Yorkban. Ott találtam magam a buszpályaudvaron, ahol szokásosan tele volt alternatív emberekkel. Furcsán néztek rám, amikor felébredtem a padon és tõlük kérdeztem, hogy hogyan kerültem ide. Õk sajnos nem tudtak választ adni, azt felelték már második napja ott fekszem. Azt hitték halott vagyok. Gondoltam megkeresem a családom, de hirtelen elöntött az a rossz gondolat, hogy nincs senkim. Persze tudtam, hogy ez nem így van, de mégsem emlékeztem rájuk. A városra tökéletesen emlékeztem, amit még 18 évesen hagytam el. Megváltozott, sok új épületet fedeztem fel, de ez logikus volt. Ugyan nem tudtam volna megmondani hány éves vagyok, de abban biztos voltam, hogy jó pár év eltelt a város elhagyása óta. Természetesen semmi irat nem volt nálam, így nagyon meg kellett húznom magam. Sikátorokba kényszerültem és muszáj volt éjszaka "ételt" keresnem, amikor már nem nagyon járõröztek a rendõrök. Elég érdekes lett volna, ha elfognak és semmilyen papírt nem tudok felmutatni.
Aztán egy borús õszi napon történt, hogy éppen egy emlékmûnél jártam, ami a nemzetemet jelképezte és láttam, amint két fiatal vandál próbálja tönkre tenni. Persze nem hagytam, a régen megszerzett harci tudásoknak most vettem elõször hasznát miután felébredtem a pályaudvaron. Aztán, mint kiderült két rendõr látta az akciót és kikérdeztek, de semmit sem jegyeztek fel. Aztán kérték az irataim. Elmeséltem nekik, hogy mi is történt velem. Õk egyességet ajánlottak, amibe én bele mentem, nem volt más választásom. Hogy ne vigyenek be, az volt a feltétel, hogy segítek nekik egy hónapig. Szükségét vették a harci tudásomnak. Így hát egy kicsit bele éltem magam a rendõr szerepbe. Letelt az egy hónap és elváltak útjaink. Én újból visszatértem a mindennapi életemhez, de többet nem zargattak a rendõrök. Minden nap ugyan úgy történt. Aztán évek során azt figyeltem, hogy nem öregszem. Kíváncsi lettem. Itt a hatodik évben kezdtek jelentkezni az álmok, amik mintha a múltat próbálnák elmesélni. Az álmaim mutatták, hogy a válaszokat Topolyán kell keresnem. Így hát irány Topolya…
Elsõ utam ismét a kukához vezetett. De most kivételesen megint találkoztam egy emberrel, aki segített. Pénzt adott, de megkért, hogy keressek egy munkát. Így hát lett pénzem ételre és szállásra. Eltöltöttem egy éjszakát egy szállodában, aztán pedig próbáltam volna élni az életem, de mind eddiginél erõsebb fejfájás tört rám. És hallottam, hogy hív engem. Így hát utam a barlangokba vezetett. Akkor már kezdtem érteni. "Farkasok". Én is az vagyok és ennek köszönhetem, hogy számomra meg állt az idõ. Mindig végig kell majd néznem a halálát bárkinek, akit megszeretek. Erre mind egy harc közben jöttem rá egy fajtársam ellen. El sikerült menekülnöm, de megfogadtam, hogy visszatérek. Utána elmentem a kávézóba, ahol találkoztam ez emberrel, aki munkát ajánlott. Ez hamar ment. Stefan Lewesnek hívják, egy nagy elegáns ember. Elfogadtam, detektív segédje lettem. Kaptam elegáns felszerelést, így már normálisan festettem. Aztán pedig elindultam újból a kávézóba, ahol találkoztam egy férfival, akinek épp rabolták a motorját. Õ ezt megakadályozta. Szerencsétlenségünkre ezt látta egy rendõr. Én leosztottam, aztán elindult a hajsza, ami végül is a sikátorban ért véget.
Kifelé menet szintén Lewessel találkoztam. El kellett rejtenem magam, így ismét egy kis átalakuláson mentem át. Hajam szürkére lett festve. Kicsit hasonlítok is így az egyik játékból ismerhetõ Sephiroth-ra. Most éppen a barlangok felé tartok, hogy felderítsem hiányzó múltamat. Remélem sikerül, de ki tudja, mit hoz a holnap...
Most érkeztem magyarországra... s tovább keresem a multam
Kor 20 év
Látszólagos kor: 200 év
Generáció: 10
Klán: Gangrell
Diszciplina: ezerarc, szívósság, bestia, öserõ.
Történet
Õszinte leszek. Nem nagyon emlékszem múltamra. Hét éve volt, hogy felébredtem város közepén. A szülõvárosom volt, Yorkban. Ott találtam magam a buszpályaudvaron, ahol szokásosan tele volt alternatív emberekkel. Furcsán néztek rám, amikor felébredtem a padon és tõlük kérdeztem, hogy hogyan kerültem ide. Õk sajnos nem tudtak választ adni, azt felelték már második napja ott fekszem. Azt hitték halott vagyok. Gondoltam megkeresem a családom, de hirtelen elöntött az a rossz gondolat, hogy nincs senkim. Persze tudtam, hogy ez nem így van, de mégsem emlékeztem rájuk. A városra tökéletesen emlékeztem, amit még 18 évesen hagytam el. Megváltozott, sok új épületet fedeztem fel, de ez logikus volt. Ugyan nem tudtam volna megmondani hány éves vagyok, de abban biztos voltam, hogy jó pár év eltelt a város elhagyása óta. Természetesen semmi irat nem volt nálam, így nagyon meg kellett húznom magam. Sikátorokba kényszerültem és muszáj volt éjszaka "ételt" keresnem, amikor már nem nagyon járõröztek a rendõrök. Elég érdekes lett volna, ha elfognak és semmilyen papírt nem tudok felmutatni.
Aztán egy borús õszi napon történt, hogy éppen egy emlékmûnél jártam, ami a nemzetemet jelképezte és láttam, amint két fiatal vandál próbálja tönkre tenni. Persze nem hagytam, a régen megszerzett harci tudásoknak most vettem elõször hasznát miután felébredtem a pályaudvaron. Aztán, mint kiderült két rendõr látta az akciót és kikérdeztek, de semmit sem jegyeztek fel. Aztán kérték az irataim. Elmeséltem nekik, hogy mi is történt velem. Õk egyességet ajánlottak, amibe én bele mentem, nem volt más választásom. Hogy ne vigyenek be, az volt a feltétel, hogy segítek nekik egy hónapig. Szükségét vették a harci tudásomnak. Így hát egy kicsit bele éltem magam a rendõr szerepbe. Letelt az egy hónap és elváltak útjaink. Én újból visszatértem a mindennapi életemhez, de többet nem zargattak a rendõrök. Minden nap ugyan úgy történt. Aztán évek során azt figyeltem, hogy nem öregszem. Kíváncsi lettem. Itt a hatodik évben kezdtek jelentkezni az álmok, amik mintha a múltat próbálnák elmesélni. Az álmaim mutatták, hogy a válaszokat Topolyán kell keresnem. Így hát irány Topolya…
Elsõ utam ismét a kukához vezetett. De most kivételesen megint találkoztam egy emberrel, aki segített. Pénzt adott, de megkért, hogy keressek egy munkát. Így hát lett pénzem ételre és szállásra. Eltöltöttem egy éjszakát egy szállodában, aztán pedig próbáltam volna élni az életem, de mind eddiginél erõsebb fejfájás tört rám. És hallottam, hogy hív engem. Így hát utam a barlangokba vezetett. Akkor már kezdtem érteni. "Farkasok". Én is az vagyok és ennek köszönhetem, hogy számomra meg állt az idõ. Mindig végig kell majd néznem a halálát bárkinek, akit megszeretek. Erre mind egy harc közben jöttem rá egy fajtársam ellen. El sikerült menekülnöm, de megfogadtam, hogy visszatérek. Utána elmentem a kávézóba, ahol találkoztam ez emberrel, aki munkát ajánlott. Ez hamar ment. Stefan Lewesnek hívják, egy nagy elegáns ember. Elfogadtam, detektív segédje lettem. Kaptam elegáns felszerelést, így már normálisan festettem. Aztán pedig elindultam újból a kávézóba, ahol találkoztam egy férfival, akinek épp rabolták a motorját. Õ ezt megakadályozta. Szerencsétlenségünkre ezt látta egy rendõr. Én leosztottam, aztán elindult a hajsza, ami végül is a sikátorban ért véget.
Kifelé menet szintén Lewessel találkoztam. El kellett rejtenem magam, így ismét egy kis átalakuláson mentem át. Hajam szürkére lett festve. Kicsit hasonlítok is így az egyik játékból ismerhetõ Sephiroth-ra. Most éppen a barlangok felé tartok, hogy felderítsem hiányzó múltamat. Remélem sikerül, de ki tudja, mit hoz a holnap...
Most érkeztem magyarországra... s tovább keresem a multam
