Post by Nina Löjten on Aug 21, 2006 13:19:33 GMT 1
Név: Nina Löjten
Nem: nő
Kor: 246
Látszólagos kor: nehéz megmondani...
Klán: Nosferatu
Meggyőződés: autarkis (szekta nélküli)
Ösvény: Vad szív
Diszciplínák: Bestia, Fátyol, Őserő
Kinézet: A teste, mintha gallyakból lenne összerakva, csontsovány tagjain bő, szakadt feketee rongyok lógnak, bőre barnás, mint a múmiáké, néhány helyen hegekkel borítva. Arcát sötét foltok csúfítják el, szeme helyén csak két üres üreg tátong, de dús szőke hajának szépségét még mesterének vére sem tudta elvenni tőle, bár a rettenetes életkörülményeket és az ápolatlanságot igencsak megsínylette...
Jellem: Kezdeti gyűlölete a vámpírok iránt a hosszú évek során alábbhagyott, mostanra inkább a csendes melankólia vette át a helyét. A metróalagutakban bújkál, bár szeret feljárni a felszínre a kevés városi állat miatt, főleg a madarakat imádja.
Elõtörténet: Nina igazi finn szépségként élte életét, karcsú volt, szőke, kékszemű bájos mosolyú, egy cirkuszban dolgozott artistaként és büszke volt a megjelenésére és ügyességére. Mindig rengeteg férfi vette körül egészen addig, amíg meg nem történt az Ölelés... Hideg, téli éjszaka volt, mikor megjelent a mester és az éj gyermekévé tette Ninát. A lány azt se tudta, mi történt vele, eleinte rémálomnak hitte csupán, de az emberek az utcán iszonyodva fordultak el tőle, a kisgyerekek sírvafakadtak amikor meglátták... Értetlenül bolyongott az utcákon, mikor meglátta a tükörképét egy kirakat üvegében.
Olyan szintű sokk volt ez neki, hogy kikaparta a saját szemeit, hogy ne kelljen látnia torz tükörképét és a mögötte álló, elégedetten vigyorgó mesterét. Klántársai azonban rátaláltak, magukhoz vették (ami ellen a lány egy ideig hevesen tiltakozott mostanra azonban megbékélt velük). Pár évtizede talált rá a metróalagútra Budapest utcái alatt, azóta ott bújkál, társait lassanként elnyelte az idő homálya, végleg meghaltak vagy csak elvándoroltak, ki tudja...
Nem: nő
Kor: 246
Látszólagos kor: nehéz megmondani...
Klán: Nosferatu
Meggyőződés: autarkis (szekta nélküli)
Ösvény: Vad szív
Diszciplínák: Bestia, Fátyol, Őserő
Kinézet: A teste, mintha gallyakból lenne összerakva, csontsovány tagjain bő, szakadt feketee rongyok lógnak, bőre barnás, mint a múmiáké, néhány helyen hegekkel borítva. Arcát sötét foltok csúfítják el, szeme helyén csak két üres üreg tátong, de dús szőke hajának szépségét még mesterének vére sem tudta elvenni tőle, bár a rettenetes életkörülményeket és az ápolatlanságot igencsak megsínylette...
Jellem: Kezdeti gyűlölete a vámpírok iránt a hosszú évek során alábbhagyott, mostanra inkább a csendes melankólia vette át a helyét. A metróalagutakban bújkál, bár szeret feljárni a felszínre a kevés városi állat miatt, főleg a madarakat imádja.
Elõtörténet: Nina igazi finn szépségként élte életét, karcsú volt, szőke, kékszemű bájos mosolyú, egy cirkuszban dolgozott artistaként és büszke volt a megjelenésére és ügyességére. Mindig rengeteg férfi vette körül egészen addig, amíg meg nem történt az Ölelés... Hideg, téli éjszaka volt, mikor megjelent a mester és az éj gyermekévé tette Ninát. A lány azt se tudta, mi történt vele, eleinte rémálomnak hitte csupán, de az emberek az utcán iszonyodva fordultak el tőle, a kisgyerekek sírvafakadtak amikor meglátták... Értetlenül bolyongott az utcákon, mikor meglátta a tükörképét egy kirakat üvegében.
Olyan szintű sokk volt ez neki, hogy kikaparta a saját szemeit, hogy ne kelljen látnia torz tükörképét és a mögötte álló, elégedetten vigyorgó mesterét. Klántársai azonban rátaláltak, magukhoz vették (ami ellen a lány egy ideig hevesen tiltakozott mostanra azonban megbékélt velük). Pár évtizede talált rá a metróalagútra Budapest utcái alatt, azóta ott bújkál, társait lassanként elnyelte az idő homálya, végleg meghaltak vagy csak elvándoroltak, ki tudja...
