Post by Vladimir Rothar on Aug 19, 2006 10:47:03 GMT 1
Név: Vladimir Rothar
Nem: Férfi
Látszólagos kor: 23 év
Valódi kor: 1019 év
Klán: Toreador
Meggyőződés: Kamarilla
Ösvény: A Halál és a Lélek ösvénye
Diszciplinák: Fátyol, Jelenlét, Gyorsaság
Felszerelés: Éjdenevér (Ezüstbevonatú kard), középkori harci páncé (idejét sem tudja, mikor használta utoljára), 1 db Desert Eagle, ruhák, mindennapi holmik.
Kinézet: Hosszú fekete haj, 176 centiméter magas, 65 kiló. Mindig feketében jár, általában az arcán kívül egész testét elrejti (köpennyel vagy kabáttal).
Jellem: Zárkózott lélek, sokat megélt már. Mint toreador rajong a szépségért, gyakran veszi videóra a naplementéket és napfelkeltéket, amelyeket utána órákon át néz. A Halál és a Lélek ösvényét követőekhez hűen nem ragaszkodik a világhoz és az élethez. Szomját csillapítja, de nem adja meg magát a Fenevadnak. Annak idején az Emberség ösvényét követte, de a folyamatos csalódások miatt elhagyta. Ezek a keserű tapasztalatok határozzák meg az emberekhez fűződő viszonyát.
Előtörténet: Vladimir Rothar a mai Oroszország területén látta meg a napvilágot, egy mára már elfeledett törzs harcosaként. Fiatal évei teljesen sablonosan teltek, vadászott, harcolt. A nagy változás akkor következett az életében, mikor egy átlagosnak induló vadászat alkalmával íjával saját apjának combjába talált bele, aki nem élte túl ezt a szerencsétlen incidenst. Rothar tudta, a törzs ezt nem fogja elnézni neki, így az erdőben maradt. Mikor leszállt az este, az emberek pedig felhagytak a keresésével visszalopódzott a sátrába, összegyűjteni a legszükségesebb dolgokat. Édesanyja felébredt és könnyes búcsúval engedte útjára, miután Vladimir elmagyarázta, hogy nem maradhat, vagy akár meg is ölhetik.
Innentől járta a világot, egy új otthon után kutatva. Ezt végül a frissen megalakult Magyarországon találta meg. A harcos tudat szimpatikus volt neki, a nyelvet szépnek és könnyen megtanulhatónak találta, ezért letelepedett egy faluban. Egy egész éven át teljes nyugalomban élt. Ez a béke egyetlen röpke éjszaka alatt semmivé foszlott. Egy, a faluhoz közel eső réten éjszakázott, a csillagokat nézegetve. Álmából éles fájdalom ébresztette fel. Három vámpír támadt rá, akiket nem érdekelt senki és semmi. Csak a saját túlélésüket tartottak fontosnak, nem tartották be a szabályokat. A legfiatalabb kíváncsi volt arra, milyen az ha vámpírt nemz. Így vált Vladimir Rothar az éjszaka teremtményévé. Sötét új énjét a bosszú fűtőtte, de nem ösztönösen cselekedett. Úgy tett, mint aki csatlakozni szeretne a három vámpírhoz. A barlangukban aztán egyesével levadászta őket és végzett velük. Utoljára nemzőjével, akit előtte meg is kínzott.
Annyit tudott csak a vámpírokról, amiket a faluban pletykáltak. A napfény, szentelt víz, karó, lefejezés ölheti meg, ezeket az emberfeletti képességgel rendelkező lényeket. Az első évszázadát a tudatlanság hatotta át. Minden éjjel csillapította vérszomját. Valamikor az 1100-as években találkozott egy másik, nála jóval tapasztaltabb és erősebb magyar vámpírral. Ő vette szárnyai alá Rothart. Elmesélte a vámpírok történetét, beavatta titkaikba. Azt mondta a férfinek, hogy olyan tökéletesen és festőien rí le róla a szomorúság és a magány, hogy muszáj volt megmenteni őt a romlástól.
Mentora segítségével készítette el fegyverét, az Éjdenevért.
Az Éjdenevér
Ezt a fegyvert használta önmaga megvédésére a vámpíroktól. Azon vad egyedek felszereléseiből pedig, akik megtámadták a Tradíciókat semmibe véve, összeállította saját páncélzatát, amelyet több száz éven át használt, valamint javított. Valamikor az 1700-as években tette el.
Elsőként az Emberség ösvényét követte. Ám az élet igazságtalanságát ő maga is hamar megtapasztalhatta. Mentora egy szerencsétlenül járt családon akart segíteni, amikor véletlenül fény derült kilétére. Jó szándéka ellenére utolérte a végzete. Vladimir ezután kiábrándult a jócselekedetekből, más irányban kereste jövőjét. Az állandó halál és pusztulás amely a középkort jellemezte végül a Halál és Lélek ösvényére terelte a vámpírt.
Legtöbb idejét Magyarországon töltötte, ez alól csak a történelemből jól ismert nehéz időszakok számítottak kivételnek. A világháborúk idején szinte teljesen felszívódott a Föld felszínéről, senki sem találkozott vele hosszú évtizedeken át. Végül az 1980-as években tért haza, hogy szerény körülmények között ünnepelje meg ezredik évét. Azóta is Magyarországon tartózkodik, az elmúlt millenium alatt összekuporgatott vagyonából pedig sikerült vennie egy lakást, ahova nem süt be a nap.
//Előre is szeretnék elnézést kérni, ha valahol valami nagy marhaságot írtam volna, még csak most ismerkedem ezzel a "világgal".//
Nem: Férfi
Látszólagos kor: 23 év
Valódi kor: 1019 év
Klán: Toreador
Meggyőződés: Kamarilla
Ösvény: A Halál és a Lélek ösvénye
Diszciplinák: Fátyol, Jelenlét, Gyorsaság
Felszerelés: Éjdenevér (Ezüstbevonatú kard), középkori harci páncé (idejét sem tudja, mikor használta utoljára), 1 db Desert Eagle, ruhák, mindennapi holmik.
Kinézet: Hosszú fekete haj, 176 centiméter magas, 65 kiló. Mindig feketében jár, általában az arcán kívül egész testét elrejti (köpennyel vagy kabáttal).
Jellem: Zárkózott lélek, sokat megélt már. Mint toreador rajong a szépségért, gyakran veszi videóra a naplementéket és napfelkeltéket, amelyeket utána órákon át néz. A Halál és a Lélek ösvényét követőekhez hűen nem ragaszkodik a világhoz és az élethez. Szomját csillapítja, de nem adja meg magát a Fenevadnak. Annak idején az Emberség ösvényét követte, de a folyamatos csalódások miatt elhagyta. Ezek a keserű tapasztalatok határozzák meg az emberekhez fűződő viszonyát.
Előtörténet: Vladimir Rothar a mai Oroszország területén látta meg a napvilágot, egy mára már elfeledett törzs harcosaként. Fiatal évei teljesen sablonosan teltek, vadászott, harcolt. A nagy változás akkor következett az életében, mikor egy átlagosnak induló vadászat alkalmával íjával saját apjának combjába talált bele, aki nem élte túl ezt a szerencsétlen incidenst. Rothar tudta, a törzs ezt nem fogja elnézni neki, így az erdőben maradt. Mikor leszállt az este, az emberek pedig felhagytak a keresésével visszalopódzott a sátrába, összegyűjteni a legszükségesebb dolgokat. Édesanyja felébredt és könnyes búcsúval engedte útjára, miután Vladimir elmagyarázta, hogy nem maradhat, vagy akár meg is ölhetik.
Innentől járta a világot, egy új otthon után kutatva. Ezt végül a frissen megalakult Magyarországon találta meg. A harcos tudat szimpatikus volt neki, a nyelvet szépnek és könnyen megtanulhatónak találta, ezért letelepedett egy faluban. Egy egész éven át teljes nyugalomban élt. Ez a béke egyetlen röpke éjszaka alatt semmivé foszlott. Egy, a faluhoz közel eső réten éjszakázott, a csillagokat nézegetve. Álmából éles fájdalom ébresztette fel. Három vámpír támadt rá, akiket nem érdekelt senki és semmi. Csak a saját túlélésüket tartottak fontosnak, nem tartották be a szabályokat. A legfiatalabb kíváncsi volt arra, milyen az ha vámpírt nemz. Így vált Vladimir Rothar az éjszaka teremtményévé. Sötét új énjét a bosszú fűtőtte, de nem ösztönösen cselekedett. Úgy tett, mint aki csatlakozni szeretne a három vámpírhoz. A barlangukban aztán egyesével levadászta őket és végzett velük. Utoljára nemzőjével, akit előtte meg is kínzott.
Annyit tudott csak a vámpírokról, amiket a faluban pletykáltak. A napfény, szentelt víz, karó, lefejezés ölheti meg, ezeket az emberfeletti képességgel rendelkező lényeket. Az első évszázadát a tudatlanság hatotta át. Minden éjjel csillapította vérszomját. Valamikor az 1100-as években találkozott egy másik, nála jóval tapasztaltabb és erősebb magyar vámpírral. Ő vette szárnyai alá Rothart. Elmesélte a vámpírok történetét, beavatta titkaikba. Azt mondta a férfinek, hogy olyan tökéletesen és festőien rí le róla a szomorúság és a magány, hogy muszáj volt megmenteni őt a romlástól.
Mentora segítségével készítette el fegyverét, az Éjdenevért.
Az Éjdenevér
Ezt a fegyvert használta önmaga megvédésére a vámpíroktól. Azon vad egyedek felszereléseiből pedig, akik megtámadták a Tradíciókat semmibe véve, összeállította saját páncélzatát, amelyet több száz éven át használt, valamint javított. Valamikor az 1700-as években tette el.
Elsőként az Emberség ösvényét követte. Ám az élet igazságtalanságát ő maga is hamar megtapasztalhatta. Mentora egy szerencsétlenül járt családon akart segíteni, amikor véletlenül fény derült kilétére. Jó szándéka ellenére utolérte a végzete. Vladimir ezután kiábrándult a jócselekedetekből, más irányban kereste jövőjét. Az állandó halál és pusztulás amely a középkort jellemezte végül a Halál és Lélek ösvényére terelte a vámpírt.
Legtöbb idejét Magyarországon töltötte, ez alól csak a történelemből jól ismert nehéz időszakok számítottak kivételnek. A világháborúk idején szinte teljesen felszívódott a Föld felszínéről, senki sem találkozott vele hosszú évtizedeken át. Végül az 1980-as években tért haza, hogy szerény körülmények között ünnepelje meg ezredik évét. Azóta is Magyarországon tartózkodik, az elmúlt millenium alatt összekuporgatott vagyonából pedig sikerült vennie egy lakást, ahova nem süt be a nap.
//Előre is szeretnék elnézést kérni, ha valahol valami nagy marhaságot írtam volna, még csak most ismerkedem ezzel a "világgal".//
