Post by Weiss Erzsébet on Jun 14, 2006 23:07:02 GMT 1
Név: Weiss Erzsébet, Lendvai Katalin, Névtelen lány.
Nem: nõ
Kor: kb. 100/60/25
Látszólagos kor: 21
Klán: Malkavita
Meggyõzõdés: Kamarilla
Õsvény: Emberség
Diszciplínák: Fátyol, Jelenés, Téboly
Felszerelés:
Kinézet:
Erzsébet egy kissé anakronisztikusan öltözik, bár igyekszik a mai divattal is lépést tartani. Szereti a színes ruhákat, bõ szoknyákat, csipkés dolgokat. Kedvenc színei a rózsaszín, vörös, vagy a sötét lila. Kiegészítõkként rengeteg ékszert és sokszor kalapot és/vagy sálat hord. Hosszú haját kontyba fogva viseli, vagy cseles kis hajszobrokat készít. Hosszú körmeit vörösre festi, aprólékos gondossággal.
Katalin sokkal szolidabban öltözködik. Legtöbbször farmernadrágban és egy egyszerû ingben jelenik meg, amit néha egy kis bõrkabát egészít ki. Télen talán még egy kötött pulóvert is vesz alá. (Csak a látszat kedvéért, ugyan mit is számítanak egy halottnak a fagyok?
) Hosszú göndör haját szabadon hagyja, körmei színtelenek.
A Névtelen lány a legextrémebb hármuk közül. Kockás miniszoknyát visel, hosszú fekete csizmát és egy kis fehér ingecskét, ami és keveset takar. Hegykén kötötte meg egy csomóval elõl, így a hasát és derekát meztelenül hagyja. Egy kis kék köténykét kötött meg nyakkendõként, mint a régi kisdobosok. Hosszú haját oldalt két copfba fogva hordja. Hosszú körmei feketék.
Mind fiatal gyönyörû nõk (valami véletlen folytán ráadásul feltûnõen hasonlóak is egymásra
, vörös göndör hajjal. Nem lehetnek magasabbak, mint 170 centi, és karcsú testalkatúak.
Jellem:
Három személyiségre szakadt Malkavita. Erzsébet, aki a régi bohém pesti lány megtestesítõje, sötét múlttal. A végzet asszonya, aki imád a prédájával játszani és az emlékeiben él.
Katalin, aki a tudományoknak szenteli életét; és még hisz a nagybetûs Fejlõdésben. Legyen az társadalmi, vagy tudás. Pszichiátriát tanult, és érdeklõdõ a modern elméletek iránt is, bár tudásának nagy részét még az átkosban szerezte meg.
A Névtelen lány egy fiatal extrovertált nõ, kislányosan – kirívóan öltözködve. Õ teljesen õrült, nincs (megérthetõ) hite, csak sodródik arra, amerre az élet veti. Egyesek azt mondják, hogy õ az, aki igazából tudatában van az összes többi énnek a létezésében. Ha így is van, akkor is egy különálló személyiség. Katalin és Erzsébet is „ismeri” a másikat, de tartozkódóak egymással, mivel a másikat életképtelennek vagy veszélyesnek tartják. Egyikük sem tud a Névtelen lányról.
Hogy melyik az igazi személyiség, ezt nehéz lenne megmondani, talán csak az öregek tudnák rá a választ. Az biztos, hogy mindhármuk igyekezett eddig kimaradni a vértestvérek szociális életébõl. Talán, mert egymással voltak elfoglalva.
Elõtörténet:
„1965 óta figyelem azt a nõt. Vonzó személyiség, a végzet asszonya. Szemfogakkal. Hogy mióta élhet, nem tudom, de õ is átkozott, mint én. S talán jóval is idõsebb nálam. Olyan régiesen beszél az áldozataival. Olyan úrias módra, mintha nem is történt meg volna semmi a világháború után. Csak bûvöli a nagy barna szemeivel és édeskés mosolyával a férfiakat, hogy végül a vérük táplálhassa a szûnni nem akaró éhségét. Hogy melyik klánhoz tartozhat, nem tudom. Sohasem mertem neki bemutatkozni. A Duna mellett láttam meg elõször, a Tabánnál. Õ pont a régi Tabán szépségeirõl beszélt, meg arról milyen csodás éjszakák is lehettek ott, abban a fülledten romantikus régi negyedben. Aztán, tessék, jött a változás és teljesen szertefoszlott az álom, ami talán sohasem volt. Persze egy férfinek csapta a szelet, aki csüngött az ajkain, mint a légy a mézen. Hogy mi lett a férfival, azt nem vártam meg…
Még sokszor láttam azt a nõt, és utána is néztem egy kicsit. Azt rebesgetik, hogy Weiss Erzsébetnek hívják, az elsõ világháború elõtt született; az aranykorban. Azt is mondják, hogy a saját bátyjával volt viszonya; ami nem is volt annyira szokatlan akkoriban. De egy éjszaka eltûnt teljesen. Egyesek azt mondják, hogy a bûnös élete nyerte el a jutalmát, mások csak azt mondják, egyszerûen lelépet egy a háború elõl menekülõ katonatiszttel. A bátyja meghalt az elsõ világháborúban.
Persze Káin gyermekei másképpen mesélik a történetet. Azt mondják egy öreg vámpír ölelte meg, adott neki új esélyeket az új bûnökre. Talán egy Torreádor vagy egy Ventrue lehetet. Ezt már nem kötötték az orromra. Azóta is csak a szenvedélyeinek élõ nõ, aki kerüli a vértestvérekkel való kapcsolatot. Nem szereti a konkurenciát.”
Lendvai Katalin jegyzetei
„Hah, az a kis fruska. Egy ideje figyel már engem. Nevetséges. Az a kis Malkavita. Förtelmes, hogy milyen modortalanok ezek az új, kommunizmusban megölelt gyermekek. Azt hiszi, nem tudok róla. Mert, ugye, kérem; vagyok olyan szemérmes, és nem kötöm az orrára. Hagy legyen boldog a kicsike. Ha már olyan unalmas volt az élete. A szülõje is csak azért adott neki életet, a szomjának enyhítése után,, mert megsajnálta. Meg mert pszichiátriát végzett a vörös egyetemen. Bah, a vörös egyetemen. Na képzelem, mit is oktathattak ott. Az öreg Malkavita meg azt hitte, õ majd segít egy kis pszicho-analízis majd segít neki legyõzni a vér átkát. Badarság kérem. Tessék büszkeséggel viselni õseink hagyatékát… Olyan szürke egér szegény lányka, semmi nõiesség nem szorult belé. Pedig egész jó családból származik, igaz a szülei megsínylették a Holocaustot. Mindketten túlélõk voltak. De az atyja éhségét már nem élték túl…”
Weiss Erzsébet, egy Tabánban lévõ étteremben
„Egy koponya, három lélek. Összetörve, szétszóródottan a túlélésért éhezve. Az banya a szép, ki csak az emlékekben él. Az anya, a fejekben turkál, de csak üres elmélet-foszlány. A leány, a névtelen, csak örülten és éberen mered a szemedbe. Ez volnék én.”
Névtelen lány egy széles vigyorral az arcán.
Nem: nõ
Kor: kb. 100/60/25
Látszólagos kor: 21
Klán: Malkavita
Meggyõzõdés: Kamarilla
Õsvény: Emberség
Diszciplínák: Fátyol, Jelenés, Téboly
Felszerelés:
Kinézet:
Erzsébet egy kissé anakronisztikusan öltözik, bár igyekszik a mai divattal is lépést tartani. Szereti a színes ruhákat, bõ szoknyákat, csipkés dolgokat. Kedvenc színei a rózsaszín, vörös, vagy a sötét lila. Kiegészítõkként rengeteg ékszert és sokszor kalapot és/vagy sálat hord. Hosszú haját kontyba fogva viseli, vagy cseles kis hajszobrokat készít. Hosszú körmeit vörösre festi, aprólékos gondossággal.
Katalin sokkal szolidabban öltözködik. Legtöbbször farmernadrágban és egy egyszerû ingben jelenik meg, amit néha egy kis bõrkabát egészít ki. Télen talán még egy kötött pulóvert is vesz alá. (Csak a látszat kedvéért, ugyan mit is számítanak egy halottnak a fagyok?
) Hosszú göndör haját szabadon hagyja, körmei színtelenek.A Névtelen lány a legextrémebb hármuk közül. Kockás miniszoknyát visel, hosszú fekete csizmát és egy kis fehér ingecskét, ami és keveset takar. Hegykén kötötte meg egy csomóval elõl, így a hasát és derekát meztelenül hagyja. Egy kis kék köténykét kötött meg nyakkendõként, mint a régi kisdobosok. Hosszú haját oldalt két copfba fogva hordja. Hosszú körmei feketék.
Mind fiatal gyönyörû nõk (valami véletlen folytán ráadásul feltûnõen hasonlóak is egymásra
, vörös göndör hajjal. Nem lehetnek magasabbak, mint 170 centi, és karcsú testalkatúak. Jellem:
Három személyiségre szakadt Malkavita. Erzsébet, aki a régi bohém pesti lány megtestesítõje, sötét múlttal. A végzet asszonya, aki imád a prédájával játszani és az emlékeiben él.
Katalin, aki a tudományoknak szenteli életét; és még hisz a nagybetûs Fejlõdésben. Legyen az társadalmi, vagy tudás. Pszichiátriát tanult, és érdeklõdõ a modern elméletek iránt is, bár tudásának nagy részét még az átkosban szerezte meg.
A Névtelen lány egy fiatal extrovertált nõ, kislányosan – kirívóan öltözködve. Õ teljesen õrült, nincs (megérthetõ) hite, csak sodródik arra, amerre az élet veti. Egyesek azt mondják, hogy õ az, aki igazából tudatában van az összes többi énnek a létezésében. Ha így is van, akkor is egy különálló személyiség. Katalin és Erzsébet is „ismeri” a másikat, de tartozkódóak egymással, mivel a másikat életképtelennek vagy veszélyesnek tartják. Egyikük sem tud a Névtelen lányról.
Hogy melyik az igazi személyiség, ezt nehéz lenne megmondani, talán csak az öregek tudnák rá a választ. Az biztos, hogy mindhármuk igyekezett eddig kimaradni a vértestvérek szociális életébõl. Talán, mert egymással voltak elfoglalva.
Elõtörténet:
„1965 óta figyelem azt a nõt. Vonzó személyiség, a végzet asszonya. Szemfogakkal. Hogy mióta élhet, nem tudom, de õ is átkozott, mint én. S talán jóval is idõsebb nálam. Olyan régiesen beszél az áldozataival. Olyan úrias módra, mintha nem is történt meg volna semmi a világháború után. Csak bûvöli a nagy barna szemeivel és édeskés mosolyával a férfiakat, hogy végül a vérük táplálhassa a szûnni nem akaró éhségét. Hogy melyik klánhoz tartozhat, nem tudom. Sohasem mertem neki bemutatkozni. A Duna mellett láttam meg elõször, a Tabánnál. Õ pont a régi Tabán szépségeirõl beszélt, meg arról milyen csodás éjszakák is lehettek ott, abban a fülledten romantikus régi negyedben. Aztán, tessék, jött a változás és teljesen szertefoszlott az álom, ami talán sohasem volt. Persze egy férfinek csapta a szelet, aki csüngött az ajkain, mint a légy a mézen. Hogy mi lett a férfival, azt nem vártam meg…
Még sokszor láttam azt a nõt, és utána is néztem egy kicsit. Azt rebesgetik, hogy Weiss Erzsébetnek hívják, az elsõ világháború elõtt született; az aranykorban. Azt is mondják, hogy a saját bátyjával volt viszonya; ami nem is volt annyira szokatlan akkoriban. De egy éjszaka eltûnt teljesen. Egyesek azt mondják, hogy a bûnös élete nyerte el a jutalmát, mások csak azt mondják, egyszerûen lelépet egy a háború elõl menekülõ katonatiszttel. A bátyja meghalt az elsõ világháborúban.
Persze Káin gyermekei másképpen mesélik a történetet. Azt mondják egy öreg vámpír ölelte meg, adott neki új esélyeket az új bûnökre. Talán egy Torreádor vagy egy Ventrue lehetet. Ezt már nem kötötték az orromra. Azóta is csak a szenvedélyeinek élõ nõ, aki kerüli a vértestvérekkel való kapcsolatot. Nem szereti a konkurenciát.”
Lendvai Katalin jegyzetei
„Hah, az a kis fruska. Egy ideje figyel már engem. Nevetséges. Az a kis Malkavita. Förtelmes, hogy milyen modortalanok ezek az új, kommunizmusban megölelt gyermekek. Azt hiszi, nem tudok róla. Mert, ugye, kérem; vagyok olyan szemérmes, és nem kötöm az orrára. Hagy legyen boldog a kicsike. Ha már olyan unalmas volt az élete. A szülõje is csak azért adott neki életet, a szomjának enyhítése után,, mert megsajnálta. Meg mert pszichiátriát végzett a vörös egyetemen. Bah, a vörös egyetemen. Na képzelem, mit is oktathattak ott. Az öreg Malkavita meg azt hitte, õ majd segít egy kis pszicho-analízis majd segít neki legyõzni a vér átkát. Badarság kérem. Tessék büszkeséggel viselni õseink hagyatékát… Olyan szürke egér szegény lányka, semmi nõiesség nem szorult belé. Pedig egész jó családból származik, igaz a szülei megsínylették a Holocaustot. Mindketten túlélõk voltak. De az atyja éhségét már nem élték túl…”
Weiss Erzsébet, egy Tabánban lévõ étteremben
„Egy koponya, három lélek. Összetörve, szétszóródottan a túlélésért éhezve. Az banya a szép, ki csak az emlékekben él. Az anya, a fejekben turkál, de csak üres elmélet-foszlány. A leány, a névtelen, csak örülten és éberen mered a szemedbe. Ez volnék én.”
Névtelen lány egy széles vigyorral az arcán.
