Post by Astaton Laar Naule on May 2, 2006 10:28:54 GMT 1
Név: Astaton Laar Naule (életében Fazekas Sándor)
Nem: férfi
Kor: 151 éves
Látszólagos kor: 33 éves
Klán: Lasombra
Meggyõzõdés: Teljes mértékben a Szabbat híve, egész nemlétét a Kamarilla elleni harc és falkája hitének megerõsítése teszi ki.
Ösvény: Éjösvény
Diszciplínák: Árnyjárás, Õserõ, Szívósság és Uralom
Felszerelés:
Ujjain (a hüvelykujj kivételével) antikrisztek (kis éles „ékszerek”, melyek fegyverként is funkcionálnak). Belsõ zsebében revolvert és kést hord, de általában fel van szerelkezve egy lánccal.
Kinézet:
Közel két méter magas, közepes alkatú, jéghideg tekintetû férfi. Hosszú, fekete haját hol összefogva, hol szabadon lengve hagyja. Lábán egy fekete bõrbakancs, fekete farmernadrágot és felsõt visel (általában rétegesen öltözködik: pólót, pulóvert és bõrkabátot is vesz fel). Ujjain (a hüvelykujj kivételével) antikrisztek.
Jellem:
Szinte már beteges elméje van. Mindig keresi a lehetõséget perverz és sátánista lelkének megnyilvánulására, hogy ezzel is rongálja a Maszkabált, megfélemlítse a halandókat és az ifjú vámpírokat, ill. hogy elõsegítse a Szabbat hatalomra törését, és az öregek elõpusztítását.
Elõtörténet:
1812-ben született Londonban. Anyja (Fazekas Szilvia) egy külföldön tanuló magyar diáklány, apját sohasem ismerte. Szilvia elõször meg sem akarta tartani a megerõszakolásából származó gyermeket, ám döntését végül elvetette, és megtartotta.
A gyereket Fazekas Sándornak keresztelte, és Magyarországon nevelte fel. Sándor kitûnt magas intelligenciájával, de állandó betegeskedése miatt nem tudott komoly tanulmányokat folytatni. 1828-ban Pestre költözött, és ott élt egy színésztársulattal.
Aztán nem sokkal késõbb visszautazott Szolnokra, miután eljutott hozzá anyja halálának híre. A színésztársulat felbomlott, örökség hiányában Sándor az utcára került, koldulásból élt, ha életnek lehetett nevezni ezt az állapotot (természetesen teste ez alatt megerõsödött, és megindult kései növése is).
A szerencsétlen, öngyilkosságba menekülni próbáló Sándort egy halhatatlan „mentette meg”. Sándort 1855-ben megölelte egy vámpír, kinek nevét azóta már elfeledte Sándor beteges elméje. Miután atyja megtanította neki a vámpírlét elõnyeit és hátrányait, miképpen viselkedjen más élõholtak közelében, és hogyan tanúsítsa elkötelezettségét a Szabbat iránt, miután megtudta a vérszívók, de legfõképp szektája múltját, elpusztította atyját, diablerie útján megszerezte annak erejét, és elindult azon az úton, melyen ma napig halad. Ekkor vette fel új nevét) Astaton Laar Naule).
Falkájával (miután összeszedte azt ill. összeölelte ifjabb tagjait) visszaindult Budapestre, hogy csökkentse a Kamarilla hatalmát, és hogy ebbõl a hatalomból minél több jusson neki és falkájának. Ezen okból próbálják megbontani a rendet elõre eltervezett, majd szinte tökéletesen kivitelezett gyilkosságokkal, rablásokkal és egyéb törvénytelen tettekkel. Gyakran használnak fel naiv vagy védtelen embereket és rájuk terelik a gyanút. A rendõrséggel szemben mindig is ellenségesen viszonyultak, és a technikának "köszönhetõen" kénytelenek alaposabban felkészülni a "munkákra".
Falkája engedelmes, és szinte áhítozik a kegyetlenkedésre, lévén még ifjú szabbatisták, akik még nem értették meg a Fenevadat, nem érték meg még az 50. évfordulóját Ölelésüknek. Egyedül a falkapap (Razoriel Orisal) kora hasonlítható össze Astatonéval. Szinte testvéri kapcsolatban vannak, és mindig segítenek egymáson, ha bajban vannak. Kettejük között nincs semmilyen szexuális viszony, habár Astaton többször is megcsodálta a papnõ testét, mégis tartóztatja magát. Talán ez az utolsó emberi érzés (a tisztelet papnõje iránt), mely benne lakozik.
Nem: férfi
Kor: 151 éves
Látszólagos kor: 33 éves
Klán: Lasombra
Meggyõzõdés: Teljes mértékben a Szabbat híve, egész nemlétét a Kamarilla elleni harc és falkája hitének megerõsítése teszi ki.
Ösvény: Éjösvény
Diszciplínák: Árnyjárás, Õserõ, Szívósság és Uralom
Felszerelés:
Ujjain (a hüvelykujj kivételével) antikrisztek (kis éles „ékszerek”, melyek fegyverként is funkcionálnak). Belsõ zsebében revolvert és kést hord, de általában fel van szerelkezve egy lánccal.
Kinézet:
Közel két méter magas, közepes alkatú, jéghideg tekintetû férfi. Hosszú, fekete haját hol összefogva, hol szabadon lengve hagyja. Lábán egy fekete bõrbakancs, fekete farmernadrágot és felsõt visel (általában rétegesen öltözködik: pólót, pulóvert és bõrkabátot is vesz fel). Ujjain (a hüvelykujj kivételével) antikrisztek.
Jellem:
Szinte már beteges elméje van. Mindig keresi a lehetõséget perverz és sátánista lelkének megnyilvánulására, hogy ezzel is rongálja a Maszkabált, megfélemlítse a halandókat és az ifjú vámpírokat, ill. hogy elõsegítse a Szabbat hatalomra törését, és az öregek elõpusztítását.
Elõtörténet:
1812-ben született Londonban. Anyja (Fazekas Szilvia) egy külföldön tanuló magyar diáklány, apját sohasem ismerte. Szilvia elõször meg sem akarta tartani a megerõszakolásából származó gyermeket, ám döntését végül elvetette, és megtartotta.
A gyereket Fazekas Sándornak keresztelte, és Magyarországon nevelte fel. Sándor kitûnt magas intelligenciájával, de állandó betegeskedése miatt nem tudott komoly tanulmányokat folytatni. 1828-ban Pestre költözött, és ott élt egy színésztársulattal.
Aztán nem sokkal késõbb visszautazott Szolnokra, miután eljutott hozzá anyja halálának híre. A színésztársulat felbomlott, örökség hiányában Sándor az utcára került, koldulásból élt, ha életnek lehetett nevezni ezt az állapotot (természetesen teste ez alatt megerõsödött, és megindult kései növése is).
A szerencsétlen, öngyilkosságba menekülni próbáló Sándort egy halhatatlan „mentette meg”. Sándort 1855-ben megölelte egy vámpír, kinek nevét azóta már elfeledte Sándor beteges elméje. Miután atyja megtanította neki a vámpírlét elõnyeit és hátrányait, miképpen viselkedjen más élõholtak közelében, és hogyan tanúsítsa elkötelezettségét a Szabbat iránt, miután megtudta a vérszívók, de legfõképp szektája múltját, elpusztította atyját, diablerie útján megszerezte annak erejét, és elindult azon az úton, melyen ma napig halad. Ekkor vette fel új nevét) Astaton Laar Naule).
Falkájával (miután összeszedte azt ill. összeölelte ifjabb tagjait) visszaindult Budapestre, hogy csökkentse a Kamarilla hatalmát, és hogy ebbõl a hatalomból minél több jusson neki és falkájának. Ezen okból próbálják megbontani a rendet elõre eltervezett, majd szinte tökéletesen kivitelezett gyilkosságokkal, rablásokkal és egyéb törvénytelen tettekkel. Gyakran használnak fel naiv vagy védtelen embereket és rájuk terelik a gyanút. A rendõrséggel szemben mindig is ellenségesen viszonyultak, és a technikának "köszönhetõen" kénytelenek alaposabban felkészülni a "munkákra".
Falkája engedelmes, és szinte áhítozik a kegyetlenkedésre, lévén még ifjú szabbatisták, akik még nem értették meg a Fenevadat, nem érték meg még az 50. évfordulóját Ölelésüknek. Egyedül a falkapap (Razoriel Orisal) kora hasonlítható össze Astatonéval. Szinte testvéri kapcsolatban vannak, és mindig segítenek egymáson, ha bajban vannak. Kettejük között nincs semmilyen szexuális viszony, habár Astaton többször is megcsodálta a papnõ testét, mégis tartóztatja magát. Talán ez az utolsó emberi érzés (a tisztelet papnõje iránt), mely benne lakozik.
