|
|
Post by Madeleine Mayfair on Aug 25, 2006 17:13:46 GMT 1
Madeleine egy percre elengedte Ninát, hogy elõkeresse a kulcsait. Gyorsan, rutinosan nyitotta ki a zárakat, majd beterelte vendégét az elõszobába. Felkapcsolta a lámpát. Hiába a tökéletes látás, az elsötétített ablakokon semmilyen fény nem szûrõdött be. A szûk elõszobában levette a kabátját, és a régimódi fogasra akasztotta. Cipõjét is levette, majd Ninához fordult. Megfogta a lány karját, és leültette egy székre.
- Leveszem a cipõdet, nem szeretek takarítani...... - Mondta nevetve. Felegyenesedett, felállította Ninát is. - Gyere a fürdõbe, segítek lezuhanyozni.
Lasan bevezette a vámpírt az aránylag nagy fürdõszobába. Semmi extra nem volt benne: egy szép új fürdõkád, egy modern zuhanyfülke, néhány szék, tükrök, egy mosdókagyló, pár kisebb szekrény és egy wc-kagyló, amit soha nem használt még. Az már akkor itt volt, amikor beköltözött, csak amikor felújította a lakást, azt is kicseréltette, hogy passzoljon a fürdõszoba stílusához.
Megengedte a kádban a forró vizet, jó sok habfürdõt téve a vízbe.Amíg a kád megtelt, segített Ninának levenni a rongyait, és most teljesen megnézhette a vámpír csontsovány testét, már amennyire az engedte. Ahogy ott állt Nina, a testét takargatva sovány kezeivel és a hosszú szõke hajával, annyira gyámoltalannak tûnt. Mint egy kivert kutya, akit gazdái folyton csak bántottak, és emiatt mindentõl és mindenkitõl fél.
Madeleine megfogta Nina kezét, és finoman besegítette a kádba, majd Nina kezébe adta a tusfürdõt.
- Fürödj nyugodtan, amíg keresek neked valami ruhát, amiben alhatsz. Itt elszek a szomszéd szobában, ha valami gond van, csak szólj. - mondta megnyugtató hangon, majd kiment a fürdõbõl. Az ajtót nyitva hagyta, hiszen nincs itthon más.
A szomszéd szoba berendezése is ugyanolyan régimódi volt mint az elõszobáé. Egy óriási baldachinos ágy állt közvetlenül az ajtó mellett vörös szatén ágynemûvel. Mellette a sarokban egy kis éjjeliszekrény állt, rajta hervadófélben lévõ rózsacsokor. A nehéz sötétítõfüggönnyel takart ablak elõtt egy egész hosszú terrárium állt egy asztalon, benne két gabonasiklóval. Odament a terráriumhoz, és gyönyörködve nézte kedvenceit, ahogy összefonódva aludtak. Miután kigyönyörködte magát, megfordult és a szomszédos falnál álló óriási tölgyfa ruhásszekrényhez lépett. Kitárta a nehéz ajtókat, és elkezdte nézni a ruháit, hogy vajon mit adhatna Ninának. Egy sima, vörös selyem hálóingen akadt meg a szeme, amirõl régen elfelejtette, hogy van.
- Ez tökéletes lesz. - mondta halkan magának, becsukta a szekrényt, majd visszament a fürdõszobába.
Látta, hogy Nina még a kádban relaxál, és nem úgy néz ki, mint aki ki szeretne szállni, ezért csak letette a hálóinget egy székre, õ is levette a ruháját, és beállt a zuhany alá. Hiába szeret ennyire csavarogni, egy jó zuhany mindig felfrissíti, és az otthon-édes-otthon-érzéssel tölti el.
A gyors zuhany után elõvett a sarokban álló kis szekrénybõl két nagy fehér és nagyon puha törölközõt, az egyiket maga köré csavarva odaállt a tükör elé, és egy nagy hajkefével elkezdte kifésülni hosszú vörös haját.
|
|
|
|
Post by Nina Löjten on Aug 31, 2006 18:55:05 GMT 1
Úgy hagyta magát ide-oda vezetni, mint egy báb. Nem érdekelte, hová mennek, az sem, miért, de jó érzés volt hogy nem volt érzés...
Mikor Madlein levetkőztette, valóban megfigyelhette a testét... mindenhol hegekkel csúfított aszott, barnás bőr, pálcavékony tagok, szinte a bőrt átszúrni látszó csípőcsontok, megszámlálható bordák, üres dohányzacskóként lógó keblek. Igen, ez Nina...
Mikor beleereszkedett az illatos vízbe, kellemes borzongás futott végig rajta, rég nem érezte már a víz simogatását. A melegség és a hab puhasága körülölelték, a tisztaság illata megtöltötte a lelkét. Végigtapogatta a kád szélét és rá is akadt egy szivacsra, amivel ledörzsölhette magáról az évtizedes mocskot.
Sokáig maradt a vízben, élvezve annak minden áldását, végül mégis úgy érezte, ki kell másznia. Megkapaszkodott csontkezével a kád szélében, és felállt .
-Madlein... -hívta csendesen házigazdáját, mert nem volt tisztában vele, hogy az hol van. Mindenesetre megpróbál egyedül kimászni a szinte feketére szineződött vízből, de reménytelenül csöpögve állapodik meg a puha kilépőszőnyegen.
|
|
|
|
Post by Madeleine Mayfair on Sept 1, 2006 6:31:55 GMT 1
- Itt vagyok melletted. - válaszolta Madeleine, és közben Nina köré tekerte a másik puha törölközõt. Csak némán nézte, ahogy a vámpír esetlenül törölgeti magát. Amikor úgy látta, hogy végzett, odalépett mellé, és halkan folytatta:
- Emeld fel a karod, segítek felvenni a hálóinget.
Lassan, óvatosan adta rá a puha ruhadarabot... Nem tudta, hogy a finom anyag tapintása hogy esik Ninának. Amikor végzett, elégedett mosollyal nyugtázta:
- Tudtam, hogy ez jó lesz rád. Régen az enyém volt, már majdnem elfelejtettem, hogy van. Mostantól a tiéd, viseld egészséggel.
|
|
|
|
Post by Nina Löjten on Sept 1, 2006 18:45:37 GMT 1
Illatos fürdővíz, puha, vastag, bolyhos törülköző, melegség... Minden annyira szívszorítóan szép volt.
Hát még a hálóing! Selyem... Egészen pontosan 226 éve nem érzett ilyet. Akkor is csak a három fellépőruhája készült selyemből és az a ruha, amit az egyik hódolója küldött neki egy kellemes este viszonzásaként.
Végigtapogatta a finom anyagot... Madlein formás idomain csodálatosan állhatott, de rajta csak lógott. Nem bánta. Csodálatos emlékek öntötték el, beszívta a kelme halandók számára érezhetetlen illatát, majd arafelé fordult, amerre Madleint sejtette.
-Köszönöm. -mondta halkan és elmosolyodott egy igazi, őszinte, szívből jövő mosollyal.
|
|
|
|
Post by Madeleine Mayfair on Sept 1, 2006 19:20:15 GMT 1
Madeleine kicsit szánakozva mosolygott vissza a gyámoltalan Ninára.
- Nincs mit. - Odalépett a lány mellé, az ember azt hihetné, hogy az érzések magávalragadták, és a suta mozdulatsorozatának a végén átöleli Ninát, de aztán valahogy a mozdulat irányt váltott, és csak a vállára tette a kezét.
- Tegyük el magunkat estéig, mert hosszú éjszakánk lesz. - ezzel a mondattal kiterelgette a fürdõszobából Ninát. - Hol szeretnél aludni? A nappaliban kihúzhatom neked a kanapét, és megágyazhatok, vagy megkímélsz a fölösleges munkától így alig fél órával napfelkelte elõtt, és tudsz velem egy óriási franciaágyon osztozni?
|
|
|
|
Post by Nina Löjten on Sept 1, 2006 19:57:25 GMT 1
-Öhm... persze... ne fáradj miattam. -mondja és finom Madlein irányítgatásait követve belép a hálószobába
-Kígyószag... -suttogja, és némi idegesség vegyül a hangjába.
Lassan végigtapogatja a baldachinos ágy finoman kidolgozott támláját és egészen biztos, határozott mozdulattal sikerül bemásznia a takaró alá. Egészen kicsúszott az ágy szélére hogy Madlein is elférjen mellette, bár ez a mozdulat elég értelmetlen volt tekintve az ágy és Nina méreteit...
Összegömbölyögött, szorosan markolta a szatén ágynemű egyik sarkát, mintha a legkedvesebb játékmackóját ölelné... Na igen, az a majdnem kétésfél évszázad sem tudta eltörölni ezt a berögződést. Hiszen lélekben még mindig gyerek volt amikor beölelték...
Minden sejtjében érezte a nap vánszorgó útját a horizont peremén. Belesüppedt a matrac kellemes puhaságába, arcára húzta a takarót mélyen beszívta az illatokat... Aztán megfordult. Újra és újra. Nem találta kényelmesnek egyik pozíciót sem. Madlein már elaludt mellette, semmi nem hallatszott felőle, olyan volt, mint aki végleg meghalt. De Nina nem tudott elaludni, nem az Istenért sem.
Sóhajtott egy aprót, fanyar mosoly futott át az arcán és kimászott az ágyból, összekuporodott a csupasz földön.
-Túl sok a jóból... -motyogta magának és egy pillanat múlva már halhatatlan álmokat álmodott.
|
|
|
|
Post by Madeleine Mayfair on Sept 18, 2006 18:56:06 GMT 1
Este Madeleine rögtön azután ébredt, mikor a vérvörös napkorong eltűnt a budai hegyek mögött. Körülnézett, nem látta Ninát az ágyon. Lassan, macskaszerű mozdulattal kiszállt az ágyából, és elindult a fürdő felé. Ekkor majdnem átesett az ágy mellett összegömbölyödve alvó Ninán. Elmosolyodott, szánta a vámpírt. El tudta képzelni, hogy milyen nehéz élete lehetett a Ninának, és nem is érti, miért lepődött meg először, hogy a földön találja ezt a szegény egyszerű lényt. Leguggolt hozzá, és lágyan, de határozottan megsimogatta Nina arcát.
- Ébresztő. Sok dolgunk van ma éjjel.
Majd felállt, és bevonult a fürdőbe rendbe tenni magát.
|
|
|
|
Post by Nina Löjten on Sept 19, 2006 10:02:32 GMT 1
Nina szemei azonnal felpattannak, ahogy Madlein hozzáér, a lány pánikszerű mozdulattal hátrébb csúszik-kúszik, minél távolabb feltételezett támadójától, de fektében a mozdulat nagyon esetlen... Olyan, mint egy megriadt vadállat.
Mikor azonban rájön, hol van és miért, lehajtja a fejét és zavartan elmosolyodik.
-Ne haragudj, csak a megszokás... -motyogja és ha teste nem lenne egy rém teste, egészen bájosan Emberi lenne.
Gyorsan feltápászkodik a földről, de mivel Madéein eltűnt a közelből, tétován álldogál egyhelyben, majd gyanakvó arckifejezéssel távolabb húzódik a kígyószag forrásától, ezzel szépen felborít egy dohányzóasztalkát, szerencsére semmi törékeny nincs rajta, csak minden szétgurul.
-Óvatosan... -sziszegi önmagának és egy bosszankodó sóhajjal lehajol, hogy összeszedje a földről a dobozkákat, bonbonokat, tollat, papírt és egyebeket...
|
|
|
|
Post by Madeleine Mayfair on Sept 19, 2006 20:02:45 GMT 1
A zajra Madeleine visszajön a fürdőből, immár gyönyörűen kifésült hajjal. Maglátja a földön térdelő vak vámpírt, ahogy kétségbeesetten próbálja összeszedni az asztalról leesett tárgyakat. Letérdel mellé, Nina vállára teszi a kezét és összeszedi az utolsó tollat is a földről. Még mindig térdelve néz a riadt-szégyenkező vámpírra:
- Mitől ijedtél így meg? Érzem rajtad, hogy ideges és feszült vagy... A kígyók, ugye? Nem kell tőlük félni, a leghűségesebb, legfegyelmezettebb, és legtökéletesebb háziállatok. Amúgy pedig gyönyörűek, és ezek, amik nekem vannak, nem mérges fajták. Szóval nem kell félned tőlük. - Hirtelen az álmodozó-áradozó hangnemről csevegő hangnemre váltott, miközben kecsesen felállt. - Na, keressünk neked valami ruhát.... - És már ki is nyitotta a nagy szekrényt, hogy ruhát keressen Ninának. Egy egyszerű farmernadrágot és fekete garbót választott neki. Hozzá egy hasonló fekete szövetkabátot, mint az övé. Ő maga egy egyszerű, fekete élére vasalt nadrágot, és egy szép bordó ejtett nyakú pólót vett fel, hozzá tűsarkú cipőt.
- Ma éjszaka jól kell kinéznünk, sajnos tiszteletünket kell tennünk a város új hercegénél.... Utálom ezeket a bürokrata-protokoll dolgokat, és igazából nem is érdekel, de ami muszáj, azon jobb minél hamarabb túlesni.... Elhiheted, lenne ennél jobb dolgom is - az eddig még nem hallott undok hangsúly mellé egy eddig ismeretlen grimasz társult.
|
|
|
|
Post by Nina Löjten on Sept 20, 2006 20:22:54 GMT 1
-Nem félek a kígyóktól, csak nem bízom bennük! -mondja Nina meglepő daccal és büszkeséggel a hangjában, majd felkel a földről és arcán elszántság tükröződik.
- Ha el kell menni a Herceghez, hát elmegyünk... -ezt is meglepően határozottan mondja. Az előbbi esetlensége szinte teljesen eltűnt, helyette mintha egész lénye megkeményedett volna...
A felkínált ruhadarabokat szó nélkül ölti magára, majd elsiet abba az irányba, amerre emlékei szerint a fürdőszoba van. Gyors, gyakorlott, kutató mozdulatokkal végigtapogatja a helyiség padlóját és polcait. Hamarosan meg is találja régi rongyait, amik közül sebes mozdulattal előkaparja apró, csontnyelű kését, amit a jobb farzsebébe csúsztat, majd további keresgélés után ráakad egy gyűrött-ázott-viharvert papírlapra. Fellélegzik, egy röpke pillanatra a szívéhez szorítja a régi emléket, aztán azt is elteszi.
Miután ezekkel végzett, visszasétál a hálóba és sokkal nyugodtabb, beletörődőbb hangon mondja reményei szerint úgy, hogy Madlein is hallja:
-Indulhatunk.
|
|
|
|
Post by Madeleine Mayfair on Sept 24, 2006 19:59:55 GMT 1
Amikor Nina a kígyókról beszélt, a hangsúlyára Madeleine összehúzta a szemöldökét, és ő is kihúzta magát. Furcsán, büszkén, szinte öntelten nézett Ninára. "Itt még lesznek gondok....." gondolta magában, de nem tett megjegyzést Nina hirtelen megváltozott viselkedésére.
- Na, akkor menjünk, ha készen vagy. - Felvette a kabátját, utoljára megnézte a ruháját a tükörben, és leellenőrizte a pisztolyát a kabátja belső zsebében. Jól jöhet még az... ki tudja, mi vár rá a hercegnél.... Nem bírja a bürökrata nagyképű pasikat, a hercegről így látatlanban emiatt nem volt valami jó véleménnyel. Odalépett az ajtóhoz, selymes haját hátradobta a válla fölött, majd belekarolt Ninába, és maga előtt kiterelgetta az ajtón, kicsit talán határozottabban, mint kellett volna.
- Na, menjünk a farkas barlangjába.... - Bezárta az ajtót, és elindultak a szűk utcákon a Vár felé... Két árny, alig észrevehetően az éjszakában...
|
|
