Post by Dessefy Bertram on Mar 10, 2006 14:00:35 GMT 1
A klánok és szekták
Ha hinni lehet az õsatyák mítoszának, Káin több utódot hozott létre, akik maguk is sarjakat nemzettek. Ezek a gyermekek a harmadik generáció tagjai voltak, õsei a modern klánoknak: valamennyi tõlük származó vámpír örökölte jellegzetességeiket. Valamennyi klán esetében vannak bizonyos vámpíri erõk, amelyeknek használatát a tagok sokkal hamarabb és könnyebben tanulják meg, mint mások. Ennek megfelelõen valamennyi klánnak megvannak a gyenge pontjai is, mindegyiknek van valamilyen hiányossága, amelynek révén könnyû felismerni a tagjait.
A származás nagyon fontos a vértestvérek számára. Annak ellenére, hogy alapjában véve magánykedvelõ lények, és kerülik egymás társaságát, sokra értékelik az örökségüket. A vámpírok társadalomban elfoglalt helye nagy mértékben függ attól is, hogy melyik klánhoz, melyik generációhoz tartoznak. Még a legostobább, leghitványabb vámpír is kap némi tiszteletet, ha megfelelõ vérvonalból származik.
Tizenhárom klánt ismerünk, ezek mindegyike az õsatyáktól származik. Egyes híresztelések szerint léteznek olyan "alsóbbrendû" klánok vagy vérvonalak, amelyeknek eredete belevész a történelem éjszakáiba. Kevés vámpír találkozott olyan vértestvérrel, aki e misztikus vérvonalak valamelyikébõl származik. A titokzatos lényekrõl a legtöbb esetben bebizonyosodott, hogy nem többek önmagukat túlságosan sokra tartó senkiháziaknál.
A szekták a közös ideológiát valló vámpírok és klánok csoportjai. A szekták a modern kor találmányai, de ettõl függetlenül nagyon fontosak.
Szekták fejlõdése
A szekták olyan vámpírok csoportjai, akik feltételezhetõen hasonló világnézettel bírnak. Modern, de nagy jelentõségû eszközök.
A ma ismert szekták elõször a Függetlenek Nagy Forradalma után jelentek meg, amely a XV. században söpört végig egész Európán. Sok öreg csak vonakodva vállal szerepet szektákban, bolondságnak tartva azokat, mivel szerintük "csak a Vér számít". A forradalom és az inkvizíció elõtti idõkben ezen öregek szerint nem léteztek szekták. Mások szerint ma sincs ez másképp: egy nagyobb városban évtizedek is eltelhetnek, míg két vértestvér összetalálkozik, akkor pedig mi haszna van a szektáknak?
Mindentõl függetlenül a legtöbb vámpír tagja egyik vagy másik szektának. Mások függetlennek vallják magukat, vagy a klánjukhoz kapcsolódnak a szekták helyett. Talán a Kamarilla néven ismert szekta a legnagyobb és a legbefolyásosabb, bár riválisa, a Sabbat a közelmúltban jelentõs erõfeszítéseket tett ellene, és ma is minden lehetséges alkalommal ellene szegül. A titokzatos Inconnu - ha éppen lehet hallani errõl a csoportról - állítása szerint nem szekta, bár szervezett csoportnak tûnik, és távol tartja magát a többi szektától. A függetlenek pedig gyakorta színlelik, hogy szektát alkotnak, de a Sabbat megjelenésekor õk az elsõk, akik a Kamarilla segítségét kérik. Ilyeténképp a Kamarilla a saját befolyása alatt állóként tekint a függetlenekre.
A Kamarilla
A vámpírok legnagyobb szektája, a Kamarilla az Álarcosbál fenntartásával foglalkozik, remélve, hogy ezáltal helyet biztosít a vértestvéreknek az éjszakában. A Kamarilla nyílt társaság, tagjaként tekint minden vámpírra (akár be szándékoznak lépni, akár nem), és vérvonaltól függetlenül bármely vámpír csatlakozhat a szektához.
A vértestvérek gyakorta ellentmondásos története szerint a Kamarillát a XV. század folyamán alapították, a Függetlenek Forradalma után. A Ventrue klán vértestvérei elõszeretettel hangoztatják, hogy alapvetõ szerepet játszottak a szekta megteremtésében, melynek sok vértestvér köszönheti vámpírlétét. Az Álarcosbál kikényszerítésével a vértestvérek megmenekültek az inkvizíciótól, attól az egyházi hivataltól, amely a természetfeletti lények megsemmisítését szolgálta.
Bár a Kamarilla a legnagyobb szekta, az ismert 13 klánnak alig több mint fele vesz részt aktívan annak tevékenységében. A szekta gyûlésein az aktív klánok képviselõi vesznek részt: ezeket az összejöveteleket tanácsülésnek nevezik. A rendszeres idõközönként összehívott konklávék a szekta minden tagja elõtt nyitottak, itt vitatják meg a szekta számára kiemelkedõ fontossággal bíró ügyeket. Konklávét csak a bírák, a Belsõ Kör által a Hagyományok megõrzésére választott hivatalnokok hívhatnak össze. Ezek a hivatalnokok kivétel nélkül igen öregek, hatalmukat a közrendûek jogosan rettegik. Éppen ezért a Hagyományok általuk közzétett értelmezéseinek a legtöbben saját érdekükben vetik alá magukat. A bírákat az arkhónok néven felügyelt klikkek felügyelik. Arkhónnal találkozni általában vészterhes esemény.
Hivatalosan a Kamarilla nem ismeri el a Vízözön elõttiek vagy Káin létezését. Az érvelés szerint ezek a vámpírok, ha egyáltalán léteztek, már rég túlestek a Végsõ Halálon, így aki rájuk hivatkozik, általában köznevetség tárgya lesz.
A Sabbat
A Sabbatot, mely állítólag egy középkori halálkultuszból eredeztethetõ, mélyen rettegi mindenki, aki nem tagja. A szekta vadállati és erõszakos, és nem köti az emberi filozófia vagy az erkölcs semmilyen béklyója. Tagjai élvezik a vámpírlétet.
A Sabbat, melyet néha a Fekete Kéz néven említenek, tevõlegesen törekszik a Hagyományok eltörlésére, a Kamarilla elpusztítására és az emberiség leigázására.
A Sabbat mindenhol tagokat toboroz, ahol megjelenik, s úgy terjed, mint valami mérgezõ gyomnövény, ledöntve a környezetében található intézményeket. A Kamarillával ellentétben elismeri a Vízözön elõttiek létezését, bár szenvedélyes gyûlöletet táplál velük szemben. A Sabbat propagandája szerint a Vízözön elõttiek irányítják az egész világot, s a szekta eme rosszindulatú uralom ellen tör. A Kamarillára, mint az õsök ügynökeire tekintenek, és mind politikailag, mind fizikai valójukban ellenük törnek. A Sabbat tagjainak túlnyomó része megveti a Kamarilla vámpírjait, akiket gyáva, nyomorult férgeknek tekintenek, akik nem képesek elfogadni önnön ragadozó természetüket.
A kívülállók keveset tudnak a Sabbat muködésérõl. A Kamarilla egyes vértestvérei kételkednek a Sabbat létezésében is: úgy vélik, hogy a szervezetet az öregek találták ki, hogy a bosszantó gyermekeket könnyebben tudják kordában tartani, s a Sabbat nem más, mint mumus. A szektáról futótuzként terjednek a rémséges mesék, többek közt arról, hogy tagjai fekete mágiával foglalkoznak, démonokat imádnak, hajtóvadászatot rendeznek más vámpírokra, és képesek megtörni a vér kötelékét. A Sabbattal kapcsolatos egyetlen következetes híresztelés a tagok tûzimádásával kapcsolatos: a szekta hírhedett arról is, hogy lángoló nyomok maradnak pusztítása után.
Az Inconnu
Az Inconnu nem igazán szekta, mint inkább hasonló gondolkodású vámpírokból álló, kevert csoport. Mivel nem akarnak a náluk öregebbek bábjai lenni, és belefáradtak a náluk fiatalabbak szüntelen manõverezésébe, úgy tûnik, hogy az Inconnu tagjai már nem vesznek részt a Dzsihádban. Ez különbözteti meg õket a többi szektától - elhatárolják magukat a többi vámpírtól és megvetendõ mesterkedéseiktõl.
Az Inconnu tagjai állítólag (mivel megkeresni senki sem próbálta még õket) õsöregek és nagy hatalmúak. A legtöbbjük sok idõt tölt álomba vagy torporba merülve, ami a Dzsihádtól való távolságtarást is szolgálja. Egyes vértestvérek az Inconnu tagjait a Vízözön elõttiekhez hasonlítják, és azt állítják, hogy eltávolodtak a világtól, és gondolkodásuk idõtlen, nem emberi. Más vértestvérek szerint az Inconnu tagjai vagy elérték a Golcondát, a vámpírok felsõbbrenduségének mesés állapotát, vagy ennek elérésére törekednek.
Azok a vértestvérek, akik az Inconnu tagjaival találkoznak, mélységes, félelemmel vegyes tiszteletet éreznek irántuk. Bár úgy tûnik, az Inconnu lazán szervezett, informális csoportosulás, tagjai mégis nagyon könnyedén kommunikálnak egymással. Tudják, mikor kell elkerülni a vértestvéreket, mikor kell elrejtõzni elõlük, és mikor kell elkergetni õket. Terveik, ha vannak ilyenek, egyelõre ismeretlenek.
A függetlenek
A függetlenek olyan vámpírok, akik elutasítják Káin hagyományait és az azokat betartató öregek parancsait. Az öregek mégis elismerik valamelyest a függetleneket, mivel azok az öregek ellenállása ellenére is képesek hatalomhoz jutni. Elismerés illeti õket energiájuk és szenvedélyük miatt, ami a legtöbb öreg vértestvérbõl a kor és az elégedetlenség hatására kihal. Végsõ soron azonban a vértestvérek túlnyomó része sakálnak tekinti a függetleneket, akik az öregek kezébõl lehulló morzsákon élnek. Bár vitatható, hogy a Kamarilla tagjai lennének, a függetlenek határozottan kinyilvánították, hogy a vértestvérek ügyeiben változásokat szeretnének a jelenlegi állapothoz képest.